Benkubbinit meteoritok

A benkubbinit meteoritok – egy különleges Meteorit Univerzum

A világ egyik legritkább meteorit típusa a benkubbiniteké. Nem csak ritka és egzotikus típus, hanem egzotikusan szép is, ha nem a legszebb meteoritok egyike. Amolyan „fordított” kondrit meteorit ez. Itt ugyanis a kondritokban megszokott kondrumok helyét első látásra a nagyméretű kerek fémes vasnikkel cseppek vették át, bár a cseppek közt találunk jól fejlett szilikátos kondrumokat. Mátrixuk ( a térkitöltő anyagrész ) sötét, hiszen szenet tartalmaznak. Jelölésük CB C=carbonaceous (szenes kondrit), B=Bencubbin ( a névadó meteorit neve ).

Annyira különleges típus, hogy külön szeneskondrit csoportot neveztek el róla, így lettek a benkubbinitek, az 1930-ban Ausztráliában talált Bencubbin nevű után. Kissé zavarban is voltak a kutatók amikor meglátták a meteorit belső szerkezetét, SOHA azelőtt nem láttak még ilyen meteoritot, ezért eredetileg kő-vas meteoritokhoz sorolták őket.

Két altípusuk ismert a CBa és CBb, előbbi nagyobb méretű szilikátos és kb. 50 % körüli fémes kondrumokat, utóbbi kisebb kondrumokat és több FeNi-t (70 % is) tartalmaz. A meteorit ütközéses eredetű breccsás szerkezetű, keletkezését máig rejtély övezi. Nem túl népes meteorit típus: CBa 9 db, CBb 7 db és 8 db CB altípus nélküli, ebből mindössze 1 db a szemtanús az 1984-es nigériai Gujba meteorit. A ritkaságukkoz annyit, hogy az összes meteorit csupán 3 tízezrelékét adják ! A típus legfeltűnőbb különlegessége a csepp alakú fémes kondrumok (>50-60 %) és szilikátos kondrumok gyönyörű egyidejű jelenléte.

Gekoémiájuk:

Habár megjelenésben hasonlítanak a kő-vas meteoritok mezoszideritjeire (ide sorolták őket elsőre), kémiai összetételük inkább a CR tipusú szenes kondritokéval rokon, széntartalmuk néhány %. Összetételük: erősen redukált szilikátok, 60-70 tf% fémtartalom (alacsony Ni tartalommal), Cr-tartalmú troilit, közel szoláris Ni/Co arányú fémek.

A benkubbinitek tartalmazzák a kondritokban található legnehezebb nitrogént (δ15N ~+1500‰-ig, ahol δ15N az ezrelékes eltérés a légköri 15N/14N arányhoz képest), amely valószínűleg csillagközi eredetű. Egyéb tanulmányok a nehéz N forrását az N2 alacsony hőmérsékletű ion-molekula reakcióknak tulajdonítják, melyek az ősi protoszoláris molekulafelhőben vagy a protoplanetáris korongban mentek végbe. A 15N komponens valószínűleg már jelen volt a Bencubbin meteorit szülőégestjén a szilikátolvadékot előidéző sokk esemény előtt.

A Gujba benkubbinit Raman-spektrumos mérésekor azonosítottak több nagynyomású fázist, amelyek elzárt olivin fragmentumokban és mátrixkomponensekben találhatók; ezek közé tartozik a majorit gránát, majorit-pirop szilárd oldat és wadsleyit, valamint kisebb méretű pirop szilárd oldat és koezit (Weisberg és Kimura, 2010).

Ezek a nagynyomású fázisok vagy a piroxén szilárdtest átalakulása során keletkeztek, vagy egy heterogén planetezimális méretű becsapódási sokk esemény során a becsapódó olvadékból történő kristályosodás révén. Ez a hatás ~19 GPa minimális nyomást és ~2000°C hőmérsékletet jelent. A kutatók úgy érvelnek, hogy ezek a magas nyomásfázisok összeegyeztethetetlenek a kondrumok későbbi képződésével egy ütközés által generált, gázolvadék csóvában, mivel ilyen magas hőmérsékleten ezek a fázisok gyorsan visszaalakulnának alacsony hőmérsékletükre.

Ezen túlmenően a kondrumok mért hűlési sebessége (átlagosan 100 K/óra) túlságosan lassú, mint amit a nagynyomású polimorf erek túlélnének (~1000 K/óra). Ezért azt gondolják, hogy a CB-kondritokban lévő kondrumok és fémek az ütközés előtt keletkeztek, amely példuál a Gujba nagynyomású polimorfjait eredményezte.

Merkúri eredet?

Weisberg és Ebel (2009) egy másik tanulmánya szerint a CB-meteoritok kialakulása egy jelentős, bolygó méretű test ütközésével magyarázható. Ezt arra alapozzák, hogy olyan nagy sokkolódást tapasztaltak bennük ami minden más kondritos testnél nagyobb. Ezt a hatalmas becsapódást a Merkúr feltételezett ütközésével magyarázzak, amely ütközésről úgy tartják, hogy lefosztotta a bolygó eredeti köpenyének nagy részét. Azzal érvelnek, hogy a benkubbinitek jellemzői, vagyis a fém és tűzálló ásványok gazdagsága és az illékony anyagok hiánya összhangban van a Naprendszer legbelső részén, valószínűleg a Merkúr pályája közelében történő anyagformálódással. Ráadásul a benkubbinitek összetétele némi hasonlóságot mutat magával a Merkúrral. Feltételezhető, hogy a benkubbinitek abból a magas hőmérsékletű cseppekből álló gőzcsóvából/gőzfelhőből jöttek létre, ami a Merkúrra gyakorolt hatalmas ütközés következtében keletkezett. Egy lehetséges kapcsolat a benkubbinitek és a Merkúr között a jövőbeli vizsgálatok tárgya lesz épp a MESSENGER űrszonda által gyűjtött adatokra támaszkodva.

A CB-k ún. kozmikus kitettségi ideje, a CRE érték (azaz ameddig a Világűrben utaztak a Földre való lehullásukig) nagyon hasonló, a Bencubbinnél 27,3 millió év, a Gujbanál 26 +/-7 millió év. Ez felveti az azonos impakt (ütközési) eseményt.

Valószínűleg hallunk még felőlük, hiszen mint látható a benkubbinitek jelenleg is folyamatban lévő kutatások tárgyai.