Magyar meteoritok

Magyarország területére hullott vagy itt talált meteoritok

Jelenleg 8 db magyar meteorit rendelkezik "hivatalos" állapotú megjelöléssel a Meteoritical Bulletin-ben. Ez azt jelenti, hogy ennyi meteoritunk felelt meg a rendkívül szigorú feltételeknek, ami a közlönybe kerüléshez szükséges.  Ezen hullások, találások részleteit táblázatban foglaltam össze. Ezután részletesen közlöm a meteoritok legfontosabb adatait, a hullás, találás, labor vizsgálatok ismert körülményeit, eredményeit és végül fotókat mindegyik példányról. A felsorolásban ragaszkodtam a szakmailag elfogadott és a Meteoritical Bulletin-ben megadott hivatalos meteorit nevekhez, még ha az magyarul gyakran helytelen is. Ettől függetlenül a köznyelvben, magyar nyelvű leírásokban nevezhetjük őket a magyar nyelv szabályainak megfelelően, szakcikkekben viszont a hivatalos megnevezés preferált. (Megjegyzés: A táblázat telefonon, elfordítva látszik jól.)

Magyarországi meteoritok:

NévTípusHelyszínIdőpontH=hullott T=találtTömegMennyiség
KabaCV3 szenes kondritKaba mellett1857.04.15.H3 kg1 db
Nagy-VázsonyIAB-sLL vasmeteoritNagyvázsony határa1890.01.H2 kg1 db
OfehértóL6 kondritÓfehértó mellett1900.07.25. H3,75 kg2 db
KisvarsányL6 kondritKisvarsány környéke1914.05.24.H1,55 kgsok !!! db
NyirábranyL/LL4-5 kondritNyírábrány mellett1914.07.17.H1,1 kg1 db
MikeL6 kondritMike környéke1944.05.03.H224 gr4 db
CsátaljaH4 kondritCsátalja mellett2012.08.T16 kg1 db
KölkedH5 kondritKölked mellett2016.03.T1,25 kg1 db



A Meteoritical Bulletin úgy tartja nyilván a meteoritokat, hogy azok jelenleg melyik országhoz tartozó területen hullottak vagy találták őket. Példának okául legyen adva egy 1882-ben Mócs község mellett, Erdélyben hullott meteorit, amely terület akkor Magyarországhoz (Királysághoz) tartozott de ma már Románia, akkor ezt a meteoritot Romániához sorolják. Az alábbi felsorolás tehát a jelenlegi Magyarország határain belül hullott, talált meteoritokat tartalmazza, de ezek után külön megadom a régi magyar területekhez tartozók listáját is.

A magyar meteoritok minden itt közölt adat és fotó tovább felhasználása az engedélyemhez kötött, ilyen igény esetén vagy információ pontosítás miatt, esetleg előkerült újabb meteoritgyanús kőzet miatt kérem keressen !


Kaba

Típus: CV3-oxB szenes kondrit
Hullás időpontja: 1857. április 15. kb. este 22:00 óra
Hullás helye: Kaba község mellett, akkor Szilágyi Gábor tanyájától nem messze lévő úton
Ismert össztömeg (TKW): 3 kg (egy hullott példányról van tudomásunk)
Ismert példányok: 2655 gr Debreceni Református Kollégium, Debrecen, 32 gr (2 db) NHM Vienna, 8 g University Tübingen, Németország, 0,3 gr Vatican Collection, Rome Vatican, 0,5 gr USNM Washington, 3,5 gr AMNH New York,  1,1 gr FMNH Chicago, 1 gr Acad. Sci. Moscow, 71 gr GSI Calcutta, 98+4,5+0,3 gr London NHM, ismeretlen (kevés gr és vékonycsiszolatok) kutatóknál, 1-2 gr alatt gyűjtőknél, (Monica Grady: Catalogue of Meteorites 5th Edition és saját adataim alapján)

Hullás története: „April 15-én dühöngött szélvihar alkalmával Kaba város határán .... a mezőről hazatérő több mezei munkás szeme láttára sajátszerű zúgó dörgés közt egy hat fontos leb-kő ("azaz meteorit") esett le, a szemtanúk állítása szerint égve a levegőből. Mi állományát illeti, apró gömbölyű fekete kavicsokat lehet benne megkülönböztetni, itt-ott fehér kovagrészecskék, és porhanyó szürke, lyukacsos területecskék tünnek fel; küloldalain mindezen részek összefolyva, barna mázt vonnak az egészre, mi csakugyan égésre mutat. Az egész rendetlen alakú; egy tökéletesen kifejlett, s két más kifejletlenebb csúcsáról azonban azt lehet következtetni, hogy egy 6 csúcsú alak volt belőle készülőben. ....” (Részlet a Vasárnapi Újság IV. 18. sz. Pest, 1857. május 3. 152. számából)

Egy másik beszámoló szerint:

"A mult 1857-ik év april 15-kén estveli 10 óra tájban Kaba helységnek egyik jómódú és értelmes lakosa Szilágyi Gábor aludt a háza előtt, tehát a szabad ég alatt, midőn is egy sajátos zörej által, - mely az ő kifejezése szerint a mennydörgéstől egészen különböző volt - álmából fölriasztatott, s ekkor látott, egyébként felhőtlen ég és szélcsendes idő mellett, egy szerinte kocsi nagyságú, vakító fénnyel világító tüzes testet, mely Földes helység felől, tehát délkeleti irányból jőve, ívképű útját mintegy négy másodperc alatt bevégezte. Ezen tüneményt több szomszéd, sőt távolabbi helységek lakosai is észlelték, nevezetesen debreceni és kardszagi lakosok is. Más nap korán reggel Szilágyi Gábor a tanyájára lovagolt ki, mikor is útközben lova egyszer hirtelen neki bokrosodva horkolni kezdett, s tovább menni nem akart; ő pedig a szekér-járta úton megpillantott egy fekete követ, mely a kemény földbe annyira be volt nyomulva, és ékülve, hogy fölülete éppen a földdel színelt. A föld a kő körül be volt horpadva és megrepedezve. Kén- vagy egyéb szagot Szilágyi Gábor ekkor nem vett észre. E fölfedezés dacára Szilágyink folytatta útját és csak estve felé tanyájáról visszajőve ment ki több szomszédokkal és nézőkkel a hely színére ásóval és kapával fölfegyverkezve s a lebkövet kiásta. A sértetlen lebkő Szilágyi szerint 7 fontot nyomott, de élei és csúcsai több helyütt, valószínűleg nemes fémek kutatása tekintetéből, leüttetvén s a lakosok által széthordatván, a helységi elöljárók kegyeletéből gyűjteményünkbe jutott főtömeg jelenleg épen 5 és ¼ fontot nyom.” (Részlet: Török Józsefnek, a Debreceni Református Kollégium orvosának és természetrajz tanárának a Magyar Tudományos Akadémián 1858. június 7-én felolvasott beszámolójából. Itt mutatták be először magát a meteoritot és Mariotte fényképész fotóiról készült rajzait is.)

Vizsgálatok a meteoriton: A legelső szemrevételezéses, fizikai és geometriai vizsgálatokat Török József végezte, aki felismerte a kondrumokat és a híres fehérzárványokat, CAI-kat (Ca-Al zárványok, a naprendszer legkorábbi, magas hőmérsékleten kondenzálódott ásványai). A meteorit első vegyelemzéses vizsgálatát, az európai hírű német vegyész Friedrich Wöhler végezte, aki a kor legismertebb meteorit vegyésze hírében állt. Nevéhez fűződik a "vis vitalis", azaz életerő elmélet, mi szerint szerves vegyület csak élő szervezetben jöhet létre. A kabai minta elemzése során épp ez az elmélet dőlt meg, hiszen szerves eredetű "bitumenes jellegű" anyagot izolált benne, elemi széntartalmát 0,58 %-nak adta meg, modernebb eszközökkel később Sztrókay ugyanezt 1,99 %-nak számította (de ő az elemi és szénhidrogénekben lévő szenet egybe vette). Hoffer A. 1928-ban a meteoritot egyértelműen kondritnak minősíti megemlítve a 4 db "mandulaszerű" 10-15 mm-es fehér foltot, a CAI-kat, amiket részletesebb vizsgálatok hiányában földpátnak vél. Az első modern, műszeres vizsgálatokat Sztrókay Kálmán és munkatársai végezték el (1961), ők 68,3% mátrixot (alapanyag-hordozó fázis) mértek. Ezenkívül a kondritokra jellemző színes szilikátokat (olivin, klinoensztatit, augit), 1,22 % fémfázist, plagioklászt, oxidokat, szulfidokat is meghatároztak. Szakcikkük még ma is hivatkozási alap sok más tanulmány számára. Legfontosabb eredményük talán mégis a CAI-k első műszeres vizsgálata volt, kimutatták ui. a korund ásványt, mint nagyon magas hőmérsékleten kondenzálódó alkotórészt. A meteoritika tudományának fejlődésével a kabai meteorit besorolása többször változott, így lett először C2-es típusú széntartalmú kondrit (Wood, 1967), majd C3 (Van Schmus-Wood, 1967), végül a mai CV3 (Guimon, 1995). Jelenlegi hivatalos besorolása CV3-oxB, azaz a Vigarano csoport (CV), de annak Bali (oxB) alcsoportjába tartozó oxidált anyagú és rendkívül alacsony hőmérsékletű átalakuláson (szaknyelven "primitív") átesett szenes kondrit meteorit. De annyira egyedi összetételű, hogy egyes kutatók szerint önálló alcsoportot érdemelne. Unikális jellegét tovább növeli, hogy mindössze 7 db szemtanús hullású CV3 típusú meteoritot ismerünk, az első éppen a Kaba, összességében pedig a 4. szenes kondrit.

Részletesebben lásd ebben a cikkemben.

Képek a meteoritról:   

A kabai meteoritról készült makrofotó. Jól látható az orientált kúpos alak és a híres 2-3 cm-es nagy fehérzárvány CAI
A kabai meteoritról készült makrofotóm. A korai mintavételek fűrészének helye, balodalt egy lerobbant felület darab
A Debreceni Református Kollégium bejárata 2017-ben. Itt őrzik a kabai meteoritot több, mint másfél évszázada
A kabai meteorit egy jelentős méretű darabja a kezemben, londoni NHM. Saját fotó a meteorittár kurátora engedélyével
A kabai meteorit kb. 15 mm-s szelete, mm-s kondrumokkal, bal szélen és fent fehér CAI-kal. A mátrix szürkés fekete színű
Saját vékonycsiszolatomban egy szép sávos-léces ortogonális szerkezetű kondrum látható, reflexiós módban készült kép


Nagy-Vázsony

Típus: IAB-sLL vasmeteorit, kamacit sávszélesség: 1,4 mm, azaz durva okta-edrit
Hullás időpontja: 1890 január 17. este
Hullás helye: Nagyvázsony határa
Ismert össztömeg (TKW): 2 kg (egy hullott példányról van tudomásunk)
Ismert példányok: 1,25 kg NHM Vienna, 210 gr AMNH New York, 29 gr USNM Washington, 36 gr Budapest TTM (az 1956-os tűzben elveszett ???), 36 gr FMNH Chicago, 5,5 gr MfN Berlin, 69+38 gr London NHM, magángyűjtői példányról nincs tudomásom (Monica Grady: Catalogue of Meteorites 5th Edition és saját adataim alapján)

Hullás története: a hullás rövid történetét Aristides Brezina (bécsi Természettudományi Múzeum Ásványtárának Igazgatója) 1896-os leírásából ismerjük [Brezina, A. (1896):Die Meteoritensammlung des k. k.. naturhistorischen Hofmuseums. Annalen des k.k. Naturhistorischen Hofmuseums, 10, 284 p.]. Ezek szerint Koralovszky János vándorló, munkát kereső bányász 1890. Január 17.-én este Nagyvázsony határában járva meteorjelenséget látott és egy kukorica föld melletti vízzel teli mélyedésben megtalálta a kb. 2 kg tömegű vasmeteoritot. A meteorit ezutáni története hiányos, míg nem a kor ismert mecénása, Albert Mayer von Günthof textilgyáros adományaként valahogyan eljutott a Bécsi Császári Gyűjteménybe, ami itt lett katalogizálva, mint nagyvázsonyi hullású meteorvas 1980 gr tömeggel.

Vizsgálatok a meteoriton: A meteorit vizsgálatát elsőként az említett Brezina végezte el, a kor rendelkezésre álló módszereivel. Már akkor feltűnt neki, hogy a meteorit erősen mállott, oxidált nem igazán lehet friss hullású vasmeteorit, így logikusan és egyben elsőként megkérdőjelezte, hogy a Koralovszky által látott hullás azonos lehet-e a múzeumba eljuttatott mintával. Ezen kívül feltűnt neki, hogy a frissen hullott vasmeteoritokra jellemző kékes, fekete szín és mélyedések (regmagliptek) hiányoznak a meteorit felületéről. Később a neves vasmeteorit szakértő Dr. Vagn Fabritius Buchwald "Handbook of iron meteorites" című 1975-s vasmeteoritokról szóló, ma is a témában alapvetőnek számító munkájában, megemlíti, hogy a Nagy-Vázsony meteoritot, addig az időpontig (1975) nem vizsgálták korszerű mérési eljárásokkal és a nem lepné meg ha a "modern kémiai vizsgálatok valószínűleg kimutatják majd összetételének a Toluca-hoz való nagy hasonlóságát a fő, illetve nyomelemek tekintetében". Ezért ezen vizsgálatok elvégzése esetén fennáll a lehetőség, hogy a Nagy-Vázsony vasmeteorit valójában a XIX. század végi gyűjtői körökben gyakori Toluca vasmeteorit. Ezt a feltételezést egyenlőre semmi új adat, bizonyíték nem támasztja alá, sem azt, hogy egy időben felmerült a "Kaposfüred" névvel illetett teljesen bizonytalan eredetű meteorittal való esetleges közös kapcsolata. Ez  nem lenne példa nélkül álló, ugyanis Donald Hurkot USA, IMCA tag, specializálódott vasmeteorit gyűjtő, említett nekem egy nem túl régi esetet, miszerint, egy "újonnan" talált, még nem klasszifikált mexikói vasmeteoritot vásárolt, melyről későbbi vizsgálatok kiderítették, hogy az valójában egy Toluca vasmeteorit. Egy cikk ismeretes még: "B.-G. Choi et al (1995): Analysis, classification and origin", további mérésről nincs tudomásom. 

Végezetül álljanak itt a Nagy-Vázsony részletes mérési adatai: Cr 18μg/g, Co 4,99μg/g, Ni 80,9μg/g, Cu 189μg/g, Ga 72,2μg/g, Ge 237μg/g, Sb 421μg/g, Re 277μg/g, Ir 2,43μg/g, Pt 6,1μg/g, Au 1,776μg/g. (Wasson 1974 alapján).

Képek a meteoritról (saját fotók 2019-ből):

A Nagy-Vázsony vasmeteorit fő darabja a Bécsi Természettudományi Múzeumban (2019-ben 1190,8 gr)
A Nagy-Vázsony vasmeteorit fő darabja a Bécsi Természettudományi Múzeumban troilit zárvánnyal 
A Nagy-Vázsony vasmeteorit fő darabja a Bécsi Természettudományi Múzeumban az erősen oxidos kéreg közelről
Londoni Természettudományi Múzeum étetett szeletje, a jól kivehető közép-oktaedrites Widmanstätten-Thomson mintázattal
Londoni Természettudományi Múzeum étetett szeletje, a jól kivehető közép-oktaedrites Widmanstätten-Thomson mintázattal
Londoni Természettudományi Múzeum szeletje a leltári / nyilvántartási számmal. A meteorittár kurátorának engedélyével (2019)



Ofehértó

Típus: L6 kondrit meteorit
Hullás időpontja: 1900 július 25.
Hullás helye: Ófehértó határa (ma Szabolcs-Szatmár megye)
Ismert össztömeg (TKW): 3,75 kg (2 db példányról van tudomásunk)
Ismert példányok: 3,3 kg fő tömeg Budapesti Természettudományi Múzeum, 8,7 gr AMNH, New York, ismeretlen kis tömeg magángyűjtőknél (Monica Grady: Catalogue of Meteorites 5th Edition és saját adataim alapján)

Megjegyzés: A meteorit 2019-ben az "Év meteoritja" lett.

Hullás története: A Magyar Természettudományi Múzeum katalógusa így ír róla: „A helyi szájhagyomány szerint Majláth József gróf béresei »csillaghullásra« lettek figyelmesek a falu Nyírgyulaj felőli határában és bevitték az »égből érkező hatalmas követ« a kastélyba. Majláth gróf azonnal felismerte a lelet értékét, és a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta a meteoritot”.

Magyar Földmívelő 1900.08.19. 33. szám. 263. oldal, Csillaghullás.

"Tudvalevőleg az augusztus és november hónapok azok, melyekben a legtöbb hullócsillag látható. Az utóbbi napokban két szép meteor hullást figyeltek meg. Az egyik O-Fehértón esett le. Ezt a 3,26 kiló súlyú követ gróf Majláth József a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A másik meteort most keresik." 

Vizsgálatok a meteoriton: A meteorit első elemzését B. Mason végezete el és adta közre azt egy 1963-as cikkben, ő petrológiai elemzést (pl. olivin fayalit tartalom) és típus meghatározást végzett.

Az 1989-s amerikai cikkből vett táblázat a 3 magyar meteorit ásványi összetételéről

Amerikai kutatók három magyar meteoritot az Ofehértót, Kisvarsányt és Mikét a 80-as években újramérték, főleg Smithsonian minták alapján. 1989-es cikk a Meterotics-ben jelent meg, szerzők Levi-Donati, G.R., Prinz, Martin (1989) Petrology of three undescribed Hungarian chondrites: Kisvarsany, Mike and Òfehèrtò. Meteoritics, 24, 292 (Dec 1989). A cikkben leírják, hogy a három magyar meteorit ásványi elemzését (petrológia) végezték el és ez alapján meghatározták a típust, ami L6. Ez a legutolsó vizsgálat amiről tudok, egyben az utolsó típusba sorolás is. Mellékelem a 3 meteoritra vonatkozó mérési táblázatot a főbb ásványokkal. Mivel szorosan ide tartozik ezért további információt a 3 egyfoma típusú L kondrit ősi szülőégitestjéről itt adok. Ezekről érdekes módon erről kevesebbet tudunk, mint a H kondritokéról. Annyit sejtünk azonban, hogy kb. 470 millió éve az ordoviciumban, történt valami a Mars és Jupiter közötti aszteroida övben, amikor is valószínűsíthetően egy H és egy L típusú kisbolygó összeütközött és anyaguk nem kevés része, mintegy 1-2 millió év alatt a Földön landolt meteoritként. Ez volt a mai pl. Svéd fosszilis meteoritokat adó ordiviciumi meteorit-bombázás. Az ismert hullások típus szerinti statisztikáját tekintve az L kondritok adják a legtöbb szemtanús hullású meteoritot, 37%-t, ezt követik a H kondritok 33,8%-al, kísért tehát az ordovíciumi múlt! A hatalmas kataklizmikus esemény nyomait ma is tanulmányozhatjuk, éppen az L6-os kondritokon, ugyanis szeleteiken jól látszanak a becsapódás nyomai, mint fekete sokkolt erek és összetöredezett ásványok. Ez egyébként az Ofehértó, Kisvarsány vékonycsiszolatain is látható.

Újabb Ofehértó labor elemzésről, mérésről, eredményről nincs tudomásom, kérem jelezze ha valaki rendelkezik újabb információkkal ez ügyben.

Képek a meteoritról:   

A 3,3 kg-os fő tömeg a Budapesti Természettudományi Múzeum kiállításán
Az 531 gr-os 2. példány, kép a Budapesti Természettudományi Múzeum szívességéből
6 gr-os magángyűjtői teljes szelet, részben körbefutó fekete olvadási kéreggel
Ofehértó vékonycsiszolatom makrofotója keresztpolarizált fényben (Canon 7D Mark II + EF 100mm 1:2,8L IS USM makró objektív)
Ofehértó vékonycsiszolatom makrofotója normál fényben (Canon 7D Mark II + EF 100mm 1:2,8L IS USM makró objektív)
Ofehértó vékonycsiszolatom - összetett, sávos-léces kondrum, keresztpolarizált fényben


Kisvarsány

Típus: L6 kondrit meteorit
Hullás időpontja: 1914 május 24. 18:00-18:24 (KözEi) között valamikor
Hullás helye: Kisvarsány szélesebb és a Tisza környéke (ma Szabolcs-Szatmár megye)
Ismert össztömeg (TKW): 1,55 kg (ez valószínűleg több !, nagyon sok példányról van tudomásunk, jó részük elveszett)
Ismert példányok: 1549 gr (ma milyen tömege lehet?) Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, 1104 gr volt a rudabányai Múzeumban (ma hol lehet?), 110+55 gr Budapesti Természettudományi Múzeum (kérdés, hogy ott vannak-e valójában?), 3,8+1,4+0,3 gr Debreceni Református Kollégium, Debrecen, 0,5 gr USNM, Washington, 10-20 gr kutatóknál ELTE, 10-20 gr magángyűjtőknél (Monica Grady: Catalogue of Meteorites 5th Edition és saját adataim alapján)

A Kisvarsány meteorit hullása az egyik legjelentősebb (50-100 kg) és legjobban dokumentált magyar hullás ! 

Hullás története: a Kisvarsány nevű meteorit a ránk maradt feljegyzésekből ítélve a legjelentősebb magyar meteorit hullás, a hullott példányok össztömege elérhette az 50-100 kg-ot (!) és a több tucat, akár 100 db-ot is. A példányok legtöbbje az időközben eltelt több, mint egy évszázad alatt vagy elkallódott, elveszett vagy azonosítatlanul, jelöletlenül hever magánszemélyeknél, múzeumokban stb. Kívánatos lenne ezen hullás szakmai szempontok szerinti újrafeldolgozása, a meglévő dokumentumok újra rendezése, a még fellelhető példányok megkeresése illetve a már földben heverő darabok fémkeresős újrakeresése.

A kisvarsányi meteoritok hullásának, mintáinak, tűzgömbjének, stb. talán legrészletesebb és összefoglaló jellegű szakmai szempontú leírását ifj. Bartha Lajos adta közre a Meteor folyóirat 1988. április és májusi számában, ebből idézek most:

A kisvarsányi (ma: Varsánygyüre) meteorit

1914. május 24-én késő délután, de még világos nappal az akkori Hajdú, Szabolcs, Szatmár és Zemplén vármegyék területéről sokan láttak egy fényes "tűzgolyót" végigsuhanni az égen. A jelenségről Rácz Béla (Szerep, Bihar vm.), Váradi Antal tanító (Kaba, Hajdú vm.), Szobi Endre tanárjelölt (Őr , Szabolcs vm.), Lékly Lajos meteorológus észlelő (Bodrogkeresztúr), dr. Jósa András múzeum igazgató (Nyíregyháza) és Virányi Sándor (Szabolcs vm.) közölt adatokat; közvetve Kanizsay Tibor (Ú jfehértó , Hajdú vm.) valamint egy ismeretlen észlelő Gáváról is szolgáltatott észleléseket. Sok szemtanúra hivatkozott a nyíregyházi sajtó (3 , 4, 5, 6 ).

Az időpont és az időtartam. Az észlelők általában 18:00 és 18:45 közti időpontot (KEI- Közép-Európai idő – a szerk.) adtak meg a jelenségre. A legmegbízhatóbbnak tűnő adatok alapján (Váradi A.: 18:25— 18:25, Rácz B.: 18:30) a bolida feltűnését 18:25 és 18:30 KEI közé tehetjük. Számos szemtanú jegyezte meg, hogy a tűzgömb mozgása aránylag lassú volt.

A bolida leírása. Magát a tűzgömböt "körte" vagy "vízcsepp" alakúnak jelezték. Átmérőjét a teliholdhoz hasonlónak, ill. annál kétszer-háromszor nagyobbnak adták meg, tehát 0,5-1,5 fok közti méretűnek. A tűzgömböt Kabán olyan fényesnek látták , hogy "megvilágította a tájat ". Az a tény, hogy fényes nappal is feltűnést keltett, mindenképpen az erős fény mellett szól. Ezért a fényességet -15 és -20 magnitúdó közé tehetjük. Színét egyöntetűen fehérnek, ezüstösnek mondták, Rácz B. szerint "sziporkázó volt ". A tűzgömb után másodpercekig utánvilágító nyom maradt, majd hosszú, 30-40 percig tartó csóva követte, amelyet a magassági légáramlás szétszórt. A pálya végpontján Nyíregyházáról nézve a bolida szétrobbant, három részre vált. A robbanás döreje Őrön, Nyíregyházán hallatszott , távolabbról már nem.

A bolida útja és magassága. Szerepen, Kábán, Nyíregyházán és Őrön a tűzgömb északnyugat-észak-északkelet felé látszott , csupán Bodrogkeresztúron tűnt fel délnyugat-délkeleti irányban. Rácz B. Szerepen ÉNy-ról ÉK-re haladónak írta le, kb. 45° magasságban tűnt fel, és látszó magassága a pálya végpontja felé alig csökkent. Nyíregyházáról, a leírásokból kiolvashatóan, egy nyugatról felfelé ívelő, majd kelet felé alábukó pályát láttak. Térképre rajzolva a megfigyelési pontokat és irányokat, úgy tűnik, hogy a bolida útjának föld felszínre vetített nyomvonala kb. Heves, a Polgár és Hajdúnánás közti felező vonal, valamint Nyírtura— Nyírbogdány fölött halad át, nyugat-délnyugatról kelet-délkelet felé. Valóságos magasságát (eléggé nagy bizonytalansággal) a Szerep— Bodrogkeresztúr észleléspárból a pálya elején 40-50 km-re, a Bodrogkeresztúr-Őr észlelésekből a pálya végpontjánál 20-25 km-re becsülhetjük. A meteortömeg nagyjából a földfelszínnel párhuzamosan haladt. Mozgási iránya eredetileg a Föld keringésével azonos, a légkörbe hatolás a tengely forgással párhuzamos volt. Innen ered az észlelt lassú mozgás és az a tény, hogy alacsonyan villant fel. A szemmel észlelhető felvillanás a Tisza vonalától keletre következhetett be.

A meteorzápor és a meteorkövek. Vásárosnamény környékén, a helységtől északra és nyugatra: Kis- és Nagyvarsányból (ma együtt Varsánygyüre), továbbá Gemzséről több meteor lehullását látták. Ezért feltehetőleg nem néhány, szórványos meteor hullott, hanem szabályos meteorzáporról beszélhetünk. Buday Ferenc vásárosnaményi gyógyszerész szerint a környéken 30 meteorit hullott, a kisvarsányi megfigyelők úgy látták, hogy több darab a Tiszába esett. A ténylegesen fellelt példányok alapján a meteorzápor egy olyan szórási ellipszis területére hullott, amelynek NyDNy-KÉK irányú hossztengelye 10 km-es, Gemzsétől a Tiszáig terjed; kistengelye mintegy 6 km-es.

Erről a területről 6 db meteoritot gyűjtöttek össze, mintegy 3,3 kg össztömegben. A teljes meteorittömeget, a leletek valamint a tűzgömb fényessége alapján, 50-100 kg-ra tehetjük. Jelenleg egy 1507 gr-os darab a rudabányai múzeumban, három kisebb töredék (3 ,8 gr, 1,4 gr és 0,3 gr tömeggel) a debreceni kollégium gyűjteményében található. A rudabányai példány nagyjából henger alakú, felszíne kissé hullámos, összefüggő, de nagyon vékony fekete olvadékkéreg fedi. Egyik végét levágták és simára csiszolták . A csiszolt felület finom kristályos szövetű, világosszürke (Jósa A. szerint hamuszínű), anyaga Jósa András szerint augit (vas és magnézium tartalmú szilikát ). Az alaptömegben zömükben kis méretű, sötétebb zárványok, kondrulák (chondrula) ülnek. Ezek az olivin zárványok igen jellegzetesek a kondritos kőmeteoritokra. Az a tény, hogy a meteoritot teljesen fedi az olvadékréteg, arra mutat, hogy a főtömeg szétpattanása után az egyes darabok felületének még volt ideje átizzani”. Megjelent Meteor folyóirat 1988. április. 45-46. oldal (ifj. Bartha Lajos)

 „A kisvarsányi meteorithullással, ill. az ott talált meteoritokkal kapcsolatban két eredeti dokumentum is található a rudabányai múzeumban. Ezek az alábbiak:

1. KézzeI írt levelezőlap. Postabélyegző: Mándok (1)914. máj. 29.--Címzés: Nagyságos dr. Jósa András úrnak, Nyíregyháza.

„Kedves Apa! A meteorhullás csakugyan Kisvarsányban volt május 24-én d.u. ½ 7 óratájban. A lehullott meteor több kisebb darabra szakadt, amelyeknek legtöbbje a Tiszába esett. Néhány darabot valószínűleg sikerülni fog előkeríteni s azokat a gyürei körjegyző be fogja küldeni nekem. Amint megkapom, azonnal küldöm édes Apának. A meteor a lehulláskor 10-12 méter (így! - a szerk.) hosszúnak s 50-60 ctm szélesnek látszó sűrű, gomolyos, szaggatott füstnyomot hagyott maga után s a lehullást erős, 1,5-2 perczig tartó dörgésszerű moraj követte.--K.cs. (kezét csókolja)--Sanyi.”

2. GéppeI írt levél. Kisvarsány községitanács VB 148/1958 sz. SzabóIcs-Szatmár Megyei Múzeum, Nyíregyháza

„Ezennel megküldöm a T. címnek a Kisvarsány község belterületén leesett villám kövét. A megtalálója: ifj. Király István, Kisvarsány, Dózsa út 24-es szám alatti lakos. A találás helye: Kisvarsány, Dózsa út 24-es számú beltelek. Helyrajziszáma: 193,194,195. Kisvarsány, 1958. augusztus 23. Kaluczky Bertalan vb-elnök.” (Körbélyegző: Kisvarsány Községi Tanácsa-Vásárosnaményi járás - SzabóIcs-Szatmár m.)

A második levélben az 1914-ben hullott meteorit későbbi megtalálásáról van szó. A Király család emlékezetében fennmaradt, hogy annak idején telkükre is hullott egy "villámkő", melyet akkor nem sikerült megtalálni. Ennek alapján ifj. Király István hosszú ideig kereste kertjükben, míg végre rálelt hogy 1958-ban, vagy néhány évvel korábban, azt nem tudni, de mindenképpen már az ötvenes években.” Megjelent Meteor folyóirat 1988. május 28-29. oldal (Hadobás Sándor leírása)

„A kisvarsányi meteorit hullást megelőző tűzgömb jelenséget az ország északkeleti részén sok helyütt látták. Nyíregyházán 1914. május 24-én 18:30-18:45 közt északnyugatról északkeletre haladó tűzgolyó tűnt fel, amely háromrészre robbant szét, majd 5-6 másodperc (? ) múlva három, távoli ágyúlövésre emlékeztető morajlás hallatszott. Kisvarsányban Szőke István előtt két darab hullott le , majd mások még több darabot is láttak . Előbb két darabot, majd további kettőt küldtek a nyíregyházi Megyei (ma: Jósa András) Múzeumnak…

…A Magyar Nemzeti Múzeum 1933-ban 2 db. kisvarsányi meteoritért cserében adta a múzeumnak a mócsi és knyahinyai darabokat. Mivel a most őrzött kisvarsányi meteorit 1958-ban került a múzeumba, a korábban ott őrzött két példány valahol kallódik ! Érdemes lenne ennek utána nézni.” Megjelent Meteor folyóirat 1988. május, 29. oldal alján (ifj. Bartha Lajos)

Vizsgálatok a meteoriton: A meteorit egy L6-os kondrit, ami azt jelenti, hogy a meteorit fémes vas-nikkel tartalma 4-10% közötti, teljes vastartalma 20-25% közötti, ugyanakkor 6-os petrológiai osztályú, vagyis kondrumjai a szülő égitest nagyon erős felmelegedése miatt (600-800 C fok) szétestek (metamorfizálódtak) és kémiailag kiegyenlítődtek a mátrix anyagával.

Első komplex labor elemzését magyar kutatók végezték el és adták közre a következő cikkben:

A kisvarsányi meteorkő (Mauritz Béla - Hegedűs Margit - Szelényi Tibor, Földtani Közlöny 1953. 83.köt.4-6. füzet 138-144. oldal) című munkájukban így írnak: "A megvizsgált meteorkő a nyíregyházai ev. gimnázium gyűjteményéből származik, ahová Balogh M. nagyvarsányi ref. lelkész ajándékaként került. A nagyobb darab 505 g súlyú." Ezenkívül vizsgálnak egy 49 gr-s példányt is. Ezek tehát egy újabb darabok. A szerzők megadják, hogy "A nagyobb darab is csak töredék; törési felületei világosszürke színűek, könnyen morzsálódik, mert finom repedések járják át. A törési felületeken szabad szemmel, illetve kézi nagyítóval is jól fel lehet ismerni az ércesfémes részleteket, a nikkelvasat és troilitet; utóbbi 3 mm vastagságot is elérő fészkeket és sávokat alkot, felülete színes futtatású. Eredeti felületét igen vékony - legfeljebb 0,5 mm-nyi - feketés olvadási kéreg vonja be. E felület mélyedései olvadás következtében legömbölyödöttek; a mélyedések, valószínűleg a levegőben repülés közben, egyes részek kipattanása révén támadtak. A fekete kérgen látható 3-4 mm hosszú, kiemelkedő fekete sávok, illetve dudorok az eloxidált fémes ércrészletek maradványai. A meteorkő egyik oldalát több cm2-nyi sötét, de csillogó, egyenetlen sávos vértrészlet borítja. Ilyeneket más meteorkövekről is említenek; valószínű, hogy a meteorkőből itt is lepattant egy darabka. A világosszürke törési felületeken kézinagyítóval csupán az olivin apró halványzöldes szemei ismerhetők fel. Mikroszkóp alatt a meteorkő porfíros szerkezetű. A beágyazások száma meglehetősen nagy, nagyságuk legfeljebb 1 mm (csak egyetlen 2 mm átmérj beágyazás akadt). Ezek zöme olivin, elfordul azonban bronzit is. Az érc-beágyazások gyakran sávosak, s jóval nagyobbak is lehetnek. Az olivinszemek általában nem sajátalakúak, körvonaluk teljesen szabálytalanul csipkézett. Az olivin jellemző hatszögletű határvonalainak némi nyomait csak kivételesen lehet sejteni. Az olivin optikailag negatív, tengelyszöge igen nagy." Ásványtani elemzést, színképelemzést végeznek és a következő értékeket mérik: Fe 52,35%, Ni 8,72%, Co 0,92%, Fe 3,52%, S 2;04%, SiO2 0,65%, Al203 0,39%, Cr2O2 0,06%, MnO 0,18%, FeO 14,46%, CaO 0,41%, MgO 16,25% P2O5 0,05%. Ásványokra: ortoklász, albit, anortit, korund, hipersztén (MgO.SiO2 és FeO.SiO2), olivin (2 MgO.SiO2 és 2 FeO.SiO2) és ilmenit, ezek együttesen kb. 86,47%. Majd következtetésül megállapítják, hogy a meteorit  jellegzetes kondrit, akkori szóhasználattal élve olivin-bronzit.

További ismert eredmények, elemzések: B. Mason 1963: petrológia és olivin fayalit tartalom meghatározás. H.B. Wiik, 1969: teljes analízis, teljes Fe 20,24%.

Egy új 1989-es cikk szerint - ami a Meterotics-ben jelent meg -, a szerzők meghatározták három magyar meteorit az Ofehérto, Kisvarsán, Mike típusát. A cikk címe: Levi-Donati, G.R., Prinz, Martin (1989) Petrology of three undescribed Hungarian chondrites: Kisvarsany, Mike and Òfehèrtò. Meteoritics, 24, 292 (Dec 1989). Három magyar meteorit az Ofehértó, Kisvarsány, Mike ásványi elemzését (petrológia) végzik el és meghatározzák a típust L6. Ld. fentebb az Ofehértó-nál a cikk táblázatát. Ez a legutolsó vizsgálat amiről tudok, egyben a legfrissebb típusba sorolás is.

Képek a meteoritról:

A Kisvarsány fő tömege a Budapesti Természettudományi Múzeum kiállításán - kölcsönben a Jósa András Múzeumtól
A Kisvarsány fő tömege a Budapesti Természettudományi Múzeum kiállításán - kölcsönben a Jósa András Múzeumtól
3,5 gr-os szelet, bal oldalán fekete olvadási kéreggel, vágott felületén jól látható kondrumokkal, némi FeNi szemcsével
Kisvarsány vékonycsiszolatom makrofotója keresztpolarizált fényben (Canon 7D Mark II + EF 100mm 1:2,8L IS USM makró objektív)
Kisvarsány vékonycsiszolatom makrofotója normál fényben (Canon 7D Mark II + EF 100mm 1:2,8L IS USM makró objektív)
Vékonycsiszolatom képei - a 6-os petrológiai állapot egyben erősen töredezett kondumokat is jelent, keresztpolarizált fényben
"Az 1914. évi nyírségi meteorhullások helye és a tűzgömbök észlelési pontjai. Az egyes helységekből kiinduló vékonyvonalú nyilak a feltűnési és eltűnési pontok irányát jelzik. A vastag nyíl a kisvarsányi, a szaggatott nyíl a nyírábrányi meteorit bolidájának földre vetített nyomvonala." Meteor 1989. április - ifj. Bartha Lajos
"A kisvarsányi meteorzápor szórási ellipszise. A "?" a feltételezhető, de nem regisztrált meteoritdarabok lehullásának pontját jelzik" Meteor 1989. április - ifj. Bartha Lajos
"Hivatalos postai szállító levél" . Fennmaradt az előbbi levélben említett meteorkövet tartalmazó csomag postai feladóvevénye, (Az eredeti a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumban.) A postabélyegző kelte: Nyíracsád, (1)1914. jul. 23. Világosan olvasható a küldemény tartalma : "meteorkő"


Nyirábrany

Típus: L/LL4-5 kondrit S2 W2 (jelenlegi besorolás, de korábban LL5 volt)
Hullás időpontja: 1914 július 17. este 19 óra
Hullás helye: Nyírábrány határa
Ismert össztömeg (TKW): 1,1 kg (egy hullott példányról van tudomásunk)
Ismert példányok: 1108 gr Jósa András Múzeum (jelenleg a Budapesti Természettudományi Múzeumban), 1 vékonycsiszolat USNM Washington, 0,5 gr NHM Vienna, kutatóknál ismeretlen mennyiség (valószínűleg inkább vékonycsiszolat és néhány gr), magángyűjtőknél 4-5 gr-nál kevesebb mennyiség (Monica Grady: Catalogue of Meteorites 5th Edition és saját adataim alapján)

Hullás története: 1914-ben a nyírségben gyakorlatilag két hónapon belül két meteorit hullás is történt, a nyírábrányi volt a második. Hihetetlenül ritka dolognak számít ugyanis, hogy ilyen rövid időn belül nagyjából ugyanazon helyre két meteorit is hulljon. Ez az utókor emberét és a külföldi szakembereket is kissé összezavarta, keverték a két hullást. De erről később, nézzük most ifj. Bartha Lajos a Meteor folyóirat 1989. április-májusi számaiban közreadott valóban részletes visszaemlékezését, idézem a szerzőt:

"A nyírábrányi meteorit

1914. július 17-én délután, de még napvilágnál, Hajdú, Szilágy és Kolozs vármegyékből egy fényes tűzgömböt láttak . A nyilvánosságra hozott adatok száma sajnos csekély: Somlyódi János főszolgabíró (Nyíracsád, Hajdú vm., a hullás helyétől 7 km-re ÉÉNy-ra), látta, ő is küldte be a fellelt meteoritot; Püspökladány közelében Rácz Béla, Szászfenesről (Kolozs vm.) Gyalul Rosenberg Sándor, Krasznáról (Szilágy vm.) K. Nagy Béla meteorológus észlelők küldtek leírást.

Időpont és időtartam. A 19:00-19:30 közti adatok közül 19:18 (Rácz B .) ill. 19:20 KEI (K. Nagy B .  a legvalószínűbb. A sebességre nincsenek adatok de nem túlságosan gyors.

A bolida leírása. Nyíracsádról, tehát a lehullás helyének közeléből, a kisvarsányinál fényesebbnek jelezték, a többi észlelő fényesnek, de nem nagyon ragyogónak írja le. A jelek szerint halványabb lehetett a két hónappal korábbinál, abszolút fényességét -15 magnitúdó körülire tehetjük. Színe világos rózsaszín, kissé kékes árnyalattal. Rácz B. szerint mintegy 5°-os, lefelé tartó út után szinte "szétfolyt", majd 7-8 különálló ágra szakadt szét. Ez megegyezik Somlyóéi J. jelentésével, aki 7-8 vagy 9 robbanást hallott. A tűzgömb nyomában aránylag széles, tartós, világos meteorsáv maradt (ezt jelezte Rácz B. "szétfolyó"-nak ), amely kb. 20 percig látszott.

A bolida útja és magassága. Szinte mindenhonnan közel függőlegesen lehullónak látták. Nyíracsádtól K felől érkezdőnek tűnt, Püspökldány mellől NE felé, lefelé haladónak látták. Krasznáról viszont NW irányban "teljesen függőlegesnek" tűnt az útja. A püspökladányi észlelés szerint kb. 45° magasan villant fel, 5°-nyi lefelé tartó út után vált "szétfolyó"-vá. A fenti feljegyzésekből annyi biztosan kiolvasható, hogy a tényleges pálya valóban majdnem függőleges volt a földfelszínhez viszonyítva. A merőlegestől csupán kis eltéréssel kelet felől érkezett. A grafikus szerkesztés a Püspökladány-Kraszna ill. Püspökladány-Nyírábrány adatok alapján 80-100 km-t ad a feltűnés magasságára. A szétrobbanás is aránylag magasan következett be. Vélhetőleg az eredeti meteoroid tömeg a Föld keringésével azonos irányból, de a tengelyforgással ellentétesen hatolt a légkörbe, közel merőlegesen a felszínre. Innen eredhet a kisvarsányihoz viszonyított nagyobb relatív sebessége.

A meteorit. Bár a nyírábrányi meteorit több darabra robbant szét, csupán egy darab ját lelték fel. Ezt ma a rudabányai múzeum őrzi, súlya 1104 gr. (A nyírábrányi meteorit eredeti súlya 1350 gr volt, ebből levágtak és lecsiszoltak 246 gr-t. Érdekes lenne megtudni, hogy ez a nem csekély anyagmennyiség hova tűnt.) A kocka alakú meteorit felszínét összefüggő, bár helyenként sérült, a kisvarsányinál világosabb, vékony olvadékkéreg fedi. Külső felülete "hepehupás". A meteorit egyik sarkát levágták és fényesre csiszolták. A belső tömeg színe sötétszürke, kristályos. Aránylag nagy kondrulák tarkítják: ez is kondritos kőmeteorit, amely azonban a kisvarsányitól jól megkülönböztethető. Ásványtani vizsgálata egyáltalán nem történt."  Megjelent Meteor folyóirat 1988. május 29. oldal alja (ifj. Bartha Lajos)

Az 1989. májusi Meteor számban Bartha még ezt adja meg: „1914. július 17-én 19 óra körül Nyíracsádon Somlyódi Zoltán főszolgabíró figyelt meg egy fényes tűzgömböt. Ezt követően Nyírábrány határában találtak meteorit köveket, amelyekből egy darabot küldtek a múzeumnak.”

Vizsgálatok a meteoriton: A hullásról először az 1914-es helyi lap a nyíregyházi Nyírvidék  tudósított. Valamiért a Londoni NHM és mások téves hullásként azonosítják a Kisvarsányival, pl. "letters of December, 1933 and May 28, 1952". 1951-ben Tokody, Dudich külön cikkében kellett tisztázni ezt a félreértést. Következő adat 1968-as, K. Fredriksson ásványi elemzés, olivin Fa28.7 meghatározás. Ezt követi Sztrókay és társai akkoriban kímerítőnek számító, teljes analízise (20,38% teljes Fe), 1977-ben. ] Sztrókay K. I. et al. 1977 Chem. Erde 36, 287-298.

Később Kubovics Imre és társai által több magyar meteoriton elvégzett eredmények között szerepel a Nyirábrany, de különösebben újat itt nem mond a cikk. Imre Kubovics- Zuárd Ditrói-Puskás -Gál-Sólymos Kamilla: Re-evaluation of meteorites from the Carpathian Basin: Preliminary results from Kisvarsány, Knyahinya, Mezőmadaras, Mike, Mócs and Nyírábrány, Acta Geologica Hungarica, Volume 47, Issue 2-3 2004.

A nagy előrelépést 2013 jelenti amikor is Kereszturi, Gyollai,  és társai részletesen elemeznek egy több cm-es Nyirábrany mintát és új típust határoznak meg, emellett a sokkoltsági és mállási fokot is megmérik. Megállapítják, hogy a meteorit különböző breccsa szerű klasztokból áll össze, ami valószínűsíthetően két szülőégitestből származtatható, az egyik egy L a másik LL típusú. A Nyirábrany tehát minimum kétféle aszteroida töredékből állt össze, hogy az ütközéssel vagy összetapadással történt, azt további mérések deríthetik ki. A petrológiai osztályok is különbözőek  az egyes klasztokban, 4-es és 5-s. A Stöffler-féle sokkoltsági fok 2-es, a mállás szintén 2-es. A kutatók ezt több fórumom is bejelentették, íme az egyik 2014-es: Marianna Mészáros-Ákos Kereszturi-Zuárd Ditrói-Puskás: A new classification of Nyirábrany, an ordinary chondrite from Hungary, Meteorites Vol. 3, Nos. 1–2, 2014, 19–32. Illetve itt egy másik letölthető PDFEz a legutolsó vizsgálat amiről tudok, egyben a legfrissebb típusba sorolás is.

Képek a meteoritról:

A Nyirábrany fő tömege a Budapesti Természettudományi Múzeum kiállításán
A Nyirábrany fő tömege a Budapesti Természettudományi Múzeum kiállításán
Teljes szelet, vékony, fekete olvadási kéreggel, jól láthatók a breccsás klasztok

BSE elektron-mikroszkópos felvétel egy sávos-léces Nyirábrany kondrumról - LPSCI 2013 poszter, Kereszturi és társai
Nyirábrany vékonycsiszolatom makrofotója keresztpolarizált fényben (Canon 7D Mark II + EF 100mm 1:2,8L IS USM makró objektív)
Egy sávos-léces kondrum reflexiós (visszavert) fényben készült mikroszkópos fotója - a legvilágosabb foltok, csíkok a fémes FeNi szemcsék, zónák

 

Mike

Típus: L6 kondrit meteorit
Hullás időpontja: 1944 május 03. este fél 7
Hullás helye: Mike mellett (ma Zala megye)
Ismert össztömeg (TKW): 224 gr (4 db példányról van tudomásunk, ebből 3 elveszhetett)
Ismert példányok: 1 db néhány gr-os felragasztott minta, ELTE Természetrajzi Múzeum meteorittára, Budapest, kutatóknál ismeretlen de valószínűleg kicsi mennyiség és vékonycsiszolat, magángyűjtőknél 1-2 gr-nál kevesebb mennyiség (Monica Grady: Catalogue of Meteorites 5th Edition és saját adataim alapján). 
Kívánatos lenne azonban a mikei meteoritról szóló cikkemben említett okok miatt a hazai múzeumi gyűjteményeket TTM, stb), kutató helyeket (elsősorban ELTE) átnézni, mert könnyen lehet, hogy félrecetlizett, nem azonosított, stb, mikei példányra bukkanhatunk.

Megjegyzés: A Mike az utolsó magyar szemtanús hullású meteoritunk
egyben 2018-ban az "Év meteoritja" lett, erről részletes cikkem itt.

Hullás története: A meteorit történetét Sztrókay és Földvári a Földtani Közlöny 1953. 7-9. számában megjelent cikkéből ismerjük. E szerint 1944 Május 3.-án este fél 7 óra tájékában Mike község felett fényes, hangrobbanásokkal járó tűzgömböt láttak a helyi lakosok. A lehullott anyagból Somssich Gyula gróf még 1944 nyarán két kisebb töredéket küldött Budapestre Sztrókay Kálmán professzorhoz további vizsgálatok végett. A csatolt leírás szerint: „ágyúszerű dörrenés volt hallható, majd erős suhogás közt néhány ökölnagyságú kő esett a falura… A kövek kívülről a darabokon látható fekete kéreggel voltak bevonva”. Később Kempf Imre mikei kereskedő, kérésre további két kisebb darabot juttatott Budapestre. Az ő tájékoztatása szerint a hullásról kevés megfigyelés történt, mert a környéken heves légiharcok folytak - ráadásul ott húzódott az egyik akkori hazai védművünk a Margit-vonal - és ez elterelte a jelenségről a figyelmet. A front miatt Sztrókayéknak csak 1945 telén sikerült a helyszínen vizsgálódniuk. Ott megtudták, hogy a falu lakosságát a harcok miatt kiköltöztették, majd visszatérve már a romos állapotokat találták és azok helyreállításával és természetesen nem a hullott meteoritokkal voltak elfoglalva. Emiatt az esetlegesen még fellelhető darabok a háborús pusztítás miatt, talán nem örökre, de elvesztek. 2016 nyarán kérésemre Tóth Árpád mikei polgármester szívélyesen fogadott és a romos állapotú, de így is méltóságteljes Somssich kastélyhoz tartozott birtokon körbevezetett. A ligetes, erdős területen jól láthatók mai is a védmű lövészárkai, sőt egyes területek még napjainkban is elaknásított (!) zónái. Beszélgetésünk során kiderült, hogy tud a hullásról, örül, hogy valaki foglalkozik azzal, de később előkerült meteorit darabokról ő sem tud. A sajnálatos háborús kitelepítés zűrzavara és az eltelt több, mint hét évtized miatt a hazai meteoritika bánatára nem biztatott túl sok jóval. Arra jutottunk, hogy kívánatos lenne a terület szakemberek által koordinált és speciális, a kondritokra hangolt fémkeresős vizsgálata illetve a még élő kevés szemtanú megkeresése, a helyi lakosok megismertetése a nevezetes hullásról. Hiszen gondoljunk csak bele: 1944 óta nem hullott szemtanús, dokumentált körülményű meteorit hazánk területére!

Vizsgálatok a meteoriton: A mikei meteoritokat először Sztrókay és Földvári vizsgálta a kor legmodernebb eszközeivel, melyről a Földtani Közlöny 1953. 7-9. számában szakcikkben számoltak be. A meteoritokat laza, morzsolódó, tufás jellegűnek írták le. Ritkásan elszórva 1-3 mm-es csomósodás (az ún. kondrumok) utalt a gyakori kőmeteoritok (85%) egyik jellegzetes fajtájára a kondritokra. A meteorit anyagát összetartó ún. mátrixban hajszálvékony eresedés (angolul shock vein) látható, ugyanakkor tized mm-es zöldes színű szemcséket is megfigyeltek (olivin). Ők a fémes FeNi tartalmat 3,16 %-nak a (FeNi)S, szakszóval troilit tartalmat 4,56 %-nak mérték. Megjegyzendő, hogy egy  1989-ben közölt Meteoritical Bulletinben megjelent cikk szerint, amerikai kutatók újramértek 3 magyar meteoritot, így a Mikét is és ott ugyanezek az adatok sorrendben, 2,0% és 6,8 %-nak adódtak. Mindezek mellett a 3 db korabeli vékonycsiszolat nagyon elmosódott kondrum peremeket mutattak, összhangban az erősen metamorfizálódott L6-os meteorit petrológiai osztállyal. Ez arra utal, hogy az eredeti szülőégitest anyaga akár 1000 C fok fölé is melegedhetett. Az olivineket finom repedés-hálózat járja át, az olivin és plagioklász szemcsék éles-szögletes pereműek. A nikkelvas (mely itt főként ténit) szerkezet nélküli, ataxitos jelleget mutat. Emellett Sztrókay kiemeli, hogy a troilitban eleddig egyedülálló módon (!) ikerrács-sorozat figyelhető meg, ez valószínűleg β-(FeNi)S jelenlétére utal. A kristályrács lemezeinek 90 fokos szöget bezárú struktúrája kissé hasonlít a jól ismert Widmanstätten-mintához, ennek további elemzése kívánatos lenne. Az említett 1989-es USA vizsgálat végül is L6-os petrológiai osztályba sorolta a Mikét. Később Prof. Kubovics Imre (ELTE) végzett még vizsgálatokat a mikén, de azóta új mérés nem történt.

Ez a legutolsó vizsgálat amiről tudok, egyben a legfrissebb típusba sorolás is.

Képek a meteoritról:

A 4 db ismert mikei meteorit fényképe (1953) és a Somsich kastély még eredeti állapotában
Az egyetlen megmaradt mikei meteorit példány - kép az ELTE Természetrajzi Múzeum szívességéből
Az egyetlen megmaradt mikei meteorit példány- kép az ELTE Természetrajzi Múzeum szívességéből - Rezes Dániel fotója
A Somsich kastély 2016-os kirándulásom alkalmával
Troilitben  megfigyelhető ikerrács-sorozat - Sztrókay - Földtani Közlöny 1953.
Mikén járva 2016-ban

Csátalja

Típus: H4 kondrit S2 W2 
Találás időpontja: 2012 augusztus (pontosabb adat nem áll rendelkezésre)
Hullás helye: Csátalja melletti mezőgazdasági művelésű területen, megtaláló Kiss Károly 
Ismert össztömeg (TKW): ~16 kg (egy talált példányról van tudomásunk)
Ismert példányok: ~13,7 kg fő tömeg SZTE Bajai Obszervatórium, Baja (mint Repository Home), 1070 gr hazai és külföldi kutatóknál, intézeteknél, hazai meteorit kiállításokon + kutatási célra alkalmas vágási por maradvány, 250 gr Budapesti Természettudományi Múzeum, 180 gr kutatási mintákra és vékonycsiszolatokra és első klasszifikáció céljaira (USA, Szlovákia, stb),  750 gr magángyűjtőknél, (saját adatok alapján). 

A találás története: "A csátaljai Pannon Kft egyik traktorának ekevasa 2012. egyik augusztusi napján, közepes mélységű mélyszántás során (kb. 25-30 cm mélységből) hozta a napvilágra a régmúlt idők eme néma tanúját, milliárd évekkel korábbról üzenetet hordozó kb. 16 kg-os darabot. Méterre pontosan mai napig nem mondható meg a hely, ahol évszázadokon át lapulhatott, mert a szántás zajos menete során, ismeretlen idővel később vette észre Kis Károly, gépkezelő a gépezet vas alkatrészei között „ugráló”, „pattogó” követ… A darab megtalálójának elmondása szerint, gyakran fordulnak ki szántás közben különféle méretű kövek. Ezek nagy része a területen korábban létezett, de leomlott-beszántott régi tanyákból származnak, illetve a korábbi útépítésekhez emberek által, esetleg a Duna által idehordott, és áradások után visszamaradt kövek. Az ilyesmi köveket rendszerint kidobálták a szántóföld szélére, idővel kőrakásokba gyűjtötték össze, és az útépítéseknél alapozóként használták fel időnként… A megtaláló szerint ez a szóban forgó darab egészen más volt, erősen különböző minden korábbitól – és amikor megemelte, rendellenesen nehéznek is találtatott. Társaival, Hegedűs Józseffel és Ördög Jánossal megbeszélve arra jutottak, hogyha már ennyire különböző valami, amely a területre került jellemző kövektől ennyire eltér, honnan is kerülhetett ide másként, mint „fentről”… Így úgy döntöttek, beviszik a bajai csillagvizsgálóba, hogy a csillagászok megvizsgálhassák, és megmondják, vajon tényleg égből hullott kőről van-e szó? 

A bajai csillagászok azonban elsősorban a csillagok fényváltozásainak elemzői, szakértői – a Föld környező térségéből, a Naprendszer múltjából üzenetet hozó (a nyelvújítás idejében „lebkövek”-nek nevezett) „égi kövek” számukra szintén rejtélyek, de a kő külső jegyei alapján már első ránézésre is ígéretesnek, azaz „meteorit-gyanús” testnek gondolták. Ezért néhány kisebb darabkát - megfelelő eszköz nélkül - lepattintottak róla, és két szakértő kollégához küldte ezeket el: egyet az ELTE-re és egyet pedig a pozsonyi egyetemre. Sajnos itthonról sokáig nem érkezett hír róla, ellenben Dr Juraj Toth hónapokkal későbbi válaszában, megerősítette a test meteoritikus eredetét. A 16 kg-s mintát kb. ekkor látta Kereszty Zsolt mint IMCA (www.imca.cc) és Meteoritical Society tag, aki szintén azonosította mint valódi H kondrit meteoritot ("H"= "high" magas vas-nikkel tartamú kondrit) és aki a későbbi vizsgálatokhoz meteorit vékonycsiszolatokat készített és preparált laborjában. Kb. ekkor került minta a bajai csillagvizsgálóval szoros kapcsolatban lévő pécsi egyetem Földrajzi és Fizikai Intézetéhez, akik részletesebb vizsgálatokba kezdtek Dr. Kovács János (geológus) és Dr. Márton Zsuzsanna (fizikus) irányításával. Röntgen-diffrakciós mérések, LIPS színképelemzés és végül Raman-spektroszkópia készült egy kismintáról. Hegedüs Tibor és Kereszty Zsolt szervezésében, finanszírozásával időközben eljutott a meteorit a MetBull adatbázisba való közlés miatt Prof Anthony Irvine-hoz (USA, Washingtoni Egyetem), aki leírta a meteoritot mint H4 S2 W1 típusú kondritot és végül 2015 februárjában bekerült az adatbázisba Csátalja H4 néven, mint a legújabb magyar meteorit." - Dr Hegedüs Tibor - Kereszty Zsolt cikke alapján, Meteor folyóirat 2015. december.

Vizsgálatok a meteoriton:

hamarosan

Képek a meteoritról:

 A Csátalja H4 kondrit fő tőmege megtalálás utáni állapotban. Figyeljük meg erre meteoritra jellemző több mm vastag mállási kérget és regmagliptes felszínét
A Csátalja kondrit ún. több litológiás meteorit. Ezen a polírozott szeleten legalább 3 különbözően sokkolódott zónát (klasztot) láthatunk
A Csátalja H4 kondrit fő tőmege megtalálás utáni állapotában. A belső részek a mállás miatt sötétek, a lepattant rész külföldre került kutatási célból
Egyik Csátalja vékonycsiszolatom makrofotója keresztpolarizált fényben (Canon 7D Mark II + EF 100mm 1:2,8L IS USM makró objektív)
A találási terület, a piros kör egy valószínű találási helyet jelöl, pontosan ugyanis nem emlékszik a helyre a megtaláló
No:005 minta számú saját készítésű vékonycsiszolatom - összetett, sávos-léces kondrum, keresztpolarizált fényben


Kölked

Típus: H5 kondrit S3 W3 
Találás időpontja: 2016 máciusában (pontosabb adat nem áll rendelkezésre)
Hullás helye: Kölked mellett, ismeretlen 
Ismert össztömeg (TKW): ~1,25 kg (egy talált példányról van tudomásunk)
Ismert példányok: 958 gr fő tömeg Z.Kereszty private meteorite collection and repository home, 50 gr vékonycsiszolatok, 35 gr első klasszifikáció céljára (USA), 40 gr hazai meteorit kiállítások, 100 gr magángyűjtőknél, (saját adatok alapján). 

A találás története: A meteorit gyanúsnak gondolt mintát 2016 március hónapban ismeretlen megtaláló juttatta el laboromba az egyik, meteoritok iránt lelkesedő merősömön keresztül, mint „nehéz kő” mely két ásónyomnyi mélységből került elő nedves (!) talajból egy rétről. A mintát Kölked határában, a falutól kb. 1 km-re NY-ra találták, kb. 2016 március elején. A megtalálás konkrét körülményeiről csak nem megerősített információk álltak rendelkezésre, vélhetően azt két személy kincskeresés közben találta és mint nehéznek tűnő tárgyat megtartotta és hazavitte, hátha jó lesz valamire. Mivel hazánkban a hullott vagy talált meteorit találáskori tulajdonjoga nem tisztázott – konkrétan nincsen erre jogszabály, igaz az ellenkezőjére sem – a találók nem merték azt hivatalosan bejelenteni, de valamilyen céljuk lehetett vele, mert a minta ugyan rossz minőségben de már megvágva érkezett hozzám. Mint említettem, minden évben sok ilyen "álmeteoritot" kapok, így először nem is tulajdonítottam neki túlzott jelentőséget, gondoltam később megvizsgálom. A megtalálók csak azzal a feltétellel juttatták el hozzám a mintát, hogy ha az tényleg meteorit akkor honoráriumot kell fizetnem érte, amit később meg is tettem. A dilemma kettős volt, ugyanis tudtam a vonatkozó törvények hiánya miatti bejelentés anomáliáiról, ugyanakkor ha erőltetem a megtaláló felé a "vaskalapos" törvényes keretek betartását, akkor hiába a sok internetes fórum, megszerzett meteoritikai ismertség, belefektetett munka, akkor ezek a „körök” valószínűleg soha többé nem juttatnak el se hozzám se máshova esélyesnek gondolt mintát. Így végül a tudomány számára talán leginkább megfelelő módon szereztük meg a mintát, hogy lehetőleg ne a Dunában kössön ki a meteorit, mint a megtaláló említette korábban ezt a lehetőséget.

Az azonosítás és a petrográfiai elemzés

Az 1,25 kg-s, kívül levelesen rétegzett sárgás-vöröses-barnás színű laza kérges lelet március 3. hetében került a kezembe. Jó jel volt, hogy a minta elsőre nehéznek tűnt (FeNi tartalom?), viszont a belseje az erősen mállott NWA sivatagi meteoritokéra emlékeztetett, de itt hiányzott az ún. sivatagi máz, ld. 2015-s cikkem a Benesov meteoritokról. A meteorit jelölt makrofotós dokumentálása után, amit csak esélyesnek tűnő daraboknál végzek el, az alap mérések következtek, melynek során a következőket állapítottam meg:

  • felülete erősen mállott, regmagliptek, beöblösödések, nem látszanak rajta - ez negatív,
  • FeNi fémszeplők nem látszanak a vágási felületen - ez negatív,
  • az erős N52-es földi állandó mágnest határozottan vonzza - ez pozitív,
  • sűrűsége 3,15 g/cm3, tehát kondrit tartomány - ez rendkívül pozitív,
  • nikkelt nem mutatott ki a dimetil-glioximos teszt - ez negatív.

Ezek után döntöttem úgy, hogy a meteoritot etil-alkoholos hűtéssel, speciális vágó, preparáló laboromban megvágom illetve a vágási felületet vizsgálatra gyémánt csiszoló tárcsán előkészítem. A preparálás után szárítás következett, majd a részletes mikroszkópos vizsgálat, melynek során megállapítottam, hogy a vágási felületen radiális-piroxén (RP) és sávos-lemezes-olivin (BO) kondrumok láthatóak. Ez igen! Tehát a minta meteorit, méghozzá egy kondrit, ugyanis ezek a kondrumok (pár mm-es ásványi gömböcskék) kizárólag kondritokban fordulnak elő földi kőzetekben nem. Talán már éjfél lehetett ekkor de hideg is kirázott, hogy új magyar meteoritot tartok a kezemben. A vizsgálatot tovább folytatva meglepődve tapasztaltam, hogy fémesen csilogó FeNi foltok/szeplők ugyan nem láthatók, viszont átalakult FeNi-szulfid (troilit) övezi a kondrumokat. A Ni teszt negatív eredménye azonban továbbra is aggasztott, hova tűnhetett a H kondritokra oly jellemző Ni? Másnap a részletesebb tudományos vizsgálatokhoz további szeleteteket készítettem, amikből mikroszkóp tárgylemezre ragasztott kb. 30 mikron vastagságra lecsiszolt, polírozott és polarizációs-mikroszkópban, mikroszondában elemezhető átlátszó vékonycsiszolatokhoz juthatunk. 6 db ilyen csiszolatot készítettem és azonnal mikroszkóp alá tettem azokat. Interferencia színekben pompázó változatos olivin és piroxén kondrumok tárháza bukkant fel, hihetetlenül szép meteoritot láttam. Mikroszkópom másik üzemmódja a reflexiós, azaz visszavert fényű polarizációs fémmikroszkópos azonnal megmutatta, hogy szabad szemmel azért nem láttam csillogó FeNi fémszeplőket mert azok szulfidfázissá alakultak, talán a meteoritot sokáig érő nedvesség hatására. Ezt majd a részletesebb geokémiai elemzés döntheti el csakúgy, mint az általam ki nem mutatott Ni tartalmat.

Ekkor már nem volt más hátra, mint értesíteni a hazai tudományos intézetekben meteoritikával foglalkozó ismerőseimet, barátaimat, hogy bejelentsem az új meteoritot. A kényes momentumokat is említve beszámoltam a részletekről és a sikeres azonosításról. Kubovics Imre Professzor Úr utólag egyetértett az eljárásommal, a cél ugyanis a meteorit megszerezése volt tudományos vizsgálatok és végleges kiállítás céljára. A beszélgetések során kiderült, hogy pénz és időhiány illetve a procedúra elhúzódása miatt egyetlen hazai intézmény sem vállalja a meteorit első és részletes geokémiai, petrográfiai leírását, azaz klasszifikációját (típusba sorolás). Mivel én már korábban gyakorlatot szereztem ilyen klasszifikációban, számosÉ-NY szaharában talált korábbi meteoritomnál (pl. NWA 8255, 8256, 10669, stb.), felajánlottam, hogy külföldi szakmai és IMCA kapcsolataimat felhasználva saját költségemre elvégeztetem azt az amerikai Új Mexikói Egyetemen a téma egyik neves szakértőjével Carl Agee Professzor Úrral. Ennek minden érintett módfelett örült. További probléma volt, hogy a Meteoritical Society jelenleg érvényes protokollja előírja, hogy a klasszifikált meteoritból minimum 20 gr-mintát, vagy ha az kisebb mint 20 gr, akkor annak 20%-át ún. Repository Home-ban (meteorittárban) kell elhelyezni későbbi tudományos vizsgálatok céljára. Hazánkban csupán 3 ilyen hely van, így került egy 22 gr-os szelet az SZTE bajai Csillagvizsgáló Intézetébe, megfelelő tárolási körülmények közé.

Vizsgálatok a meteoriton: A meteorit első hazai bemutatkozására az MTA Geonómiai és Planetológiai Albizottságának 2016 március 29.-i ülésén került sor. Az itt elhangzott előadásom után, a rendelkezésre álló vékonycsiszolati képek és egy gyors mikroszkópos megtekintés után Kubovics Professzor Úr annak a sejtésének adott hangot, hogy a meteorit eredeti ásványi összetétele megváltozott, azaz részben elmállott. Az olivinek töredezett állapota metamorfózisra esetleg sokkolódásra enged következtetni, a FeNi-szulfid kondrumok körüli erős jelenléte, pedig vízkitettség hosszú idejű hatására utal. Utólag tanulmányozva Kölked település hidrológiai viszonyait kiderült, hogy a találási helyszín a Duna árterébe esik/esett, ami egybecsenghet a megváltozott geokémiai jellemzőkkel. A hullás korára becsült érték nem adható, ahhoz további precíz mérések szükségesek, de akár a több száz vagy akár ezer év is lehet.

Későbbiek folyamán megérkezett az Új Mexikói Egyetem részletes elemzése, miszerint a meteorit H5 petrológiai osztályú, tehát egy erősen felmelegedett ősi kiségitest anyagából származó kondrit (kő) meteorit, a felmelegedés a kb. 400-600 C fok tartományba eshetett és a kondrumok határai és a mátrix  emiatt a közepesnél erősebb fokon szétestek, darabolódtak. A csiszolati képeken ez kiválóan látszik is. A H5 meteorit típus az egyik leggyakoribb kőmeteorit típus az L6-os mellett. Az analízis szerint a Kölked meteorit sokkoltsági foka S3, azaz közepesen sokkolt, a sokkoltság a nyomásviszonyok korabeli mértékére utal, ez  15-20 GPa közötti hatalmas nyomásra utal, polarizált fényben az olivinben pedig gyenge törések, sötét sokkolási erek és néhány olvadékolt zsebszerű csomó látható. Kondritunk mállási foka (weathering) közepesnek mondható, azaz W3-as, itt erős fém és troilit oxidációt tapasztalunk, akár a fémes tartalom 60-95 %-án.

A megvágott felületen viszonylag sok, ép állapotú 1 mm alatti kondrum látható, a meteorit mátrixa nagy porozitású és 0,1-0,3 mm-es nyílt repedések is megfigyelhetők (akárcsak a Csátaljánál). Valószínűleg a mállás miatt a külső kéreg szerkezete eltér a belső részekétől, de külön klasztok, breccsás zónák hiányoznak, eltérően a Csátalja kondrittól, melyet Kölkedtől légvonalban mindössze 25 km-re találtak. Természetesen a két meteorit egyazon hullásból származó azonossága először bennem is felmerült, de a geokémiai összetételük más, így ez kizárható. Az olivin mellett alacsony-Ca tartalmú piroxént, FeNi-szulfidot, baritot illetve augitot is kimértek.

Az amerikai klasszifikációs jelentés végül is sürgősséggel benyújtásra került a MetSoc nevezéktani bizottságához (Nomenclature Comittee), amit meglepően gyorsan elfogadtak és 2016 június 6.-án vált hivatalos magyar meteorittá Kölked H5 S3 W3 nevű kondritunk. Ez lett a 8. hivatalos magyar meteorit. További kutatási célú vékonycsiszolatok eljutottak az ELKH Geokémiai csoportjához későbbi vizsgálatok céljából. További eredményekről egyenlőre nem tudok beszámolni.

Képek a meteoritról:

A Kölked H5 kondrit fő tömege, erős mállás látszik a kérgen, némely gömbölyded kondrumok kitüremkednek a felületből
Közeli makrofotó a kondrumokkal teli vágási felületről (Canon 7D Mark II + EF 100mm 1:2,8L IS USM makró objektív)
A Kölked H5 kondrit fő tömege, repedezett belső, leveles, réteges kéreg és a kondrumokkal teli vágási felület
Különféle kondrumok a No:002 számú mintámban, mikroszkópos felvételek keresztpolarizált fényben
Különféle kondrumok a No:002 számú mintámban,  mikroszkópos felvételek reflexiós (visszavert) fényben
Egy sávos-léces olivines kondrum a No:002 minta számú mintában, keresztpolarizált fényben


Ennyit részleteiben a magyarországi meteoritokról, következzen egy furcsa kategória.

Magyarországi "doubtful" (kb. kétes eredetű) meteorit hullások

Ezek olyan kétes vagy kétséges eredetű és/vagy sorsú magyar meteorit hullások, amelyek a régmúltban történtek és bár valamilyen formában ránk maradtak a leírások, feljegyzések de maguk a meteoritok nem.

A szakterminológiában elterjed és a Meteoritical Bulletinben is használt  angol "doubtful meteorite", olyan objektum, tárgy, kőzet, stb, amelyre vonatkozóan jelentős bizonytalanság merül fel, hogy egyáltalán valódi meteorit-e vagy létezett-e valaha. Egyes ilyen meteoritok bár létezhettek, de egész egyszerűen elvesztek, másokat pedig valamilyen természeti jelenséggel tévesztettek össze, ne feledjük a régi korok emberének nem igazán volt fogalma a meteoritok valódi tudományos hátteréről. És a lehetőségek tárháza szinte végtelen.

A Meteoritcal Bulletin digitális adattára és a közeli régmúltban alapműnek számító "Monica Grady: Catalogue of Meteorites" katalógusa 4 db ilyen kétes eredetű hullást említ, melyek a következők:

  • 1559 Miskolcz - "5 db emberfej nagyságú meteorit hullott, Miskolc város mellett"
  • 1642 Ofen-Buda - "1642 decemberében meteorkő eső volt Budán"
  • 1837 Mikolawa - "egy db kő hullott 1837. január 15.-én Mikolawa mellett"
  • 1901 Kis-Gyor - "4 db meteoritot küldtek be ami Kisgyőr mellett hullott 1901. május 23.-án"


Kissé részletesebben:

Miskolcz meteorit - egy doubtful azaz kétséges eredetű, sorsú magyar meteorit a Meteoritical Bulletinben. Egy olyan feltételezett középkori magyar hullás, ahol a meteoritok elvesztek.  Több történetíró említi munkájában, hogy 1459-ben (mások szerint ez 1559, 1560) 5 db emberfej nagyságú meteorit hullott "Miskolcz" városa mellett. Ebből 4-et Bécsbe küldtek 1 db maradt Diósgyőrben. A meteorit példányokból egy sem maradt ránk, ha ez nem így lenne, akkor hazánk büszkélkedne a világ első vagy második szemtanús hullású meteoritjával. Bővebben írásom itt.

Ifj. Bartha Lajos ide tartozó nyomozása szerint valójában két külön meteorithullásról van szó idézem: "1558. július 6-án Keresztesmező. 3 db hullott, még a súlyukat is tudjuk, de sajnos nem maradtak fenn. (Keresztesmező akkor kettő is volt Magyarországon, az egyik Miskolctól 15 km.-re, talán ezért lett ez Miskolc. 1560. nyara. 5 darab kö hullott "Miskolc városa körüli zápor idején", ebből egyiket a diósgyűri várba vittek, a többit elküldték Bécsbe a királynak. (Próbáltam nyomára bukkanni, de nincsen meg.) A két egymást követő meteorit hullást úgy látszik később egybe olvasztották, és a két évszám középértéket vették (ezt a hibát harminc éve magam is elkövettem), de egy kis filológiai nyomozással bizonyossá vált, hogy két külön hullásról van szó."

Ofen-Buda meteorit - nem létező meteorit hullás, valószínűleg egy szokatlan és nagyobb darabokat produkáló decemberi jégesőt tévesztettek össze meteorithullással, ami valószínűleg nem is Budán történt. Ezt az esetet Dr. Papp Gábor TTM cáfolta meg.

Mikolawa meteorit - nem létező meteorit hullás. Ifj. Bartha Lajos írja: "Mikolawa nevű helység Magyarországon nem volt, ma sincsen, viszont van MIHÁLYFA Zala megyében. Dr. Papp Gáborral kimutattuk (és meg is írtuk), hogy Mihályfáról Hetyei János 1837. jan. 5-én tűzgömböt észlelt, ezt szép, szabatosan le írta a Társalkodó c. lapban, onnan átvette a Pliviligerte Schlesische Zeitung. Ugyancsak Hetyei ismertetett egy másik tűzgömb észlelést is 1837. július 19.én amelyről a Pressburger Zeitungban adott hírt. Meteorit lehullásáról egyik híradás sem szól, a másodiknál lehetett ugyan de erre bizonyíték nincsen.". Tehát tűzgömb jelenséget téveszthettek össze valódi meteroit hullással. Papp és Bartha cikke itt.

Kis-Gyor meteorit - egy kétséges eredetű - inkább valószínűsíthetően elveszett - meteorit (doubtful meteorite) a metBull-ban, amely a fennmaradt leírások szerint 1901. május 23.-án hullott Kisgyőr községnél Miskolc mellett. Annyi bizonyos, hogy a miskolci Herman Ottó Múzeum akkori jogelődjénél a „Borsod-Miskolci Múzeum” természetrajzi gyűjteményének egykori érkezési naplójának 180-as leltári számán 5 darab meteorit származékot tartottak nyilván, mint „kisgyőri meteoritdarabokat”. Később több katalógusba is bekerültek a példányok, de fotók nem maradtak fent és mára teljesen elvesztek. Hogy volt-e valódi meteorithullás és valódi meteoritok kerültek-e a múzeumok nyilvántartásába, az elveszett példányok híján ezt ma már nem tudjuk eldönteni. Részletesebben ld. még itt.


Magyarországi "undocumented" (nem dokumentált) meteorit hullás

Olyan meteorit amit valamilyen oknál fogva nem fogadott be a Meteoritical Society nevezéktani bizottsága (Nomenclature Committe) és ez sem tekinthető hivatalos "official" státuszú meteoritnak. Egy ilyen meteoritról tudunk  hazánk vonatkozásában a MetBull-ban, ez pedig a következő:

Kaposfüred meteorit - egy tisztázatlan eredetű vasmeteorit. A Meteoritical Bulletinben mint „undocumented”, azaz dokumentálatlan hullás szerepel, ezért a mai napig nem hivatalos, ún. „official” státuszú, tehát nem befogadott meteorit. Az eredeti leírás szerint a meteorit 1995. május 7-én, hajnali 3:00 órakor hullott a Kaposvárhoz tartozó Kaposfüreden, amiről a történetben „szemtanúként” szereplő Török Marcell plébános tudósított. Szerinte a meteorithullás 1 m mély gödröt vájt ki, elolvasztott egy ruhaszárító alumínium drótot, forrósága elpárologtatott egy vödör vizet, hozzáragadt egy lapát anyagához és kettévágta egy fa tetejét. Szakember számára a történet nyilvánvalóan hamis, a kérdés csak az, hogy ezt a bejelentő miért tette, milyen célja volt ezzel? 2016-ban a plébános elismerte, hogy a történetet ő találta ki, valójában nem igaz. Egyben előadta, hogy ez a meteorit az 1890-ben hullott, majd Bécsbe került Nagy-Vázsony vasmeteoritunkkal azonos, ugyanis Bécsbe helyette egy mexikói eredetű, akkoriban igen gyakorinak számító Toluca nevű vasmeteoritot adtak le. Ezt a történetet az ő elmondásán kívül más bizonyíték nem támasztja alá, így ezen vasmeteorit eredete a mai napig nem tisztázott. Így akár korábban megvásárolt, odaajándékozott stb . eredetű példány is lehet (mint pl. Gibeon, Muonionlusta stb., de ez sem bizonyos természetesen). A teljes történetben több a kétely, mint a megerősített tény. Annyi bizonyos, hogy Kubovics Imre (ELTE) teljes analízist végzett a meteoriton, és IVA típusú finom okta-edrites szerkezetűnek sorolta be. A fő tömeg jelenleg az ELTE-n található. MetBull link itt.

A "kaposfüredi"-nek nevezett nem hivatalos státuszú vasmeteorit


Megjegyzések:

A Meteoritical Bulletin 2020. július 4.-éig Magyarországhoz soroltan említett egy 1875-ben hullott Zsadany nevü meteoritot. Ez azonban tévedés, ugyanis ez a meteorit a mai Románia területén hullott 1875. március 31.-én délután fél 4 felé, az akkori Temes Vármegyei Zsadány község határában. Magyar kutatók már 2001-ben jelezték ezt a tévedést pl. LPSCI konferencia cikkükben a MetBull szerkesztősége felé, de ők valamiért sokáig nem vezették és javították át a tévedést. Az említett cikk itt. A Zsadány meteoritról én is írtam egy kisebb cikket ez itt olvasható. Végül 2020. július 4.-én a Meteoritical Bulletin egy korrekció keretében helyesen már Romániához sorolta át Zsadany nevű meteoritot a MetBull link itt.


Ezen az oldalon a jelenlegi Magyarország területére hullott meteoritokról adok közre információkat. A régi Magyarország területére hullott meteoritokról külön oldalon adok tájékoztatást, ezt itt találja.


Záró gondolat:

A speciálisan meteorit pályák számolására alkalmas tűzgömb-megfigyelő és biztonsági kamerarendszerek és egyéb technikai eszközök rohamos terjedésével, fejlődésével számolva valószínűsíthető, hogy a nem túl távoli jövőben új magyar szemtanús hullású meteorittal bővülhet a magyar meteoritok egyenlőre karcsú tábora. Ne feledjük, az utolsó szemtanús hullású meteoritunk 1944-ben volt éppen a Mike L6 kondrit ! Azóta semmi...

Ugyanakkor érzékelem, érzékeljük, hogy a téma egyre népszerűbb, érdekli az embereket. Egyre több a gyanús minta beküldés, így számolni kell azzal, hogy akár újabb talált meteorit is növelheti a magyar meteoritok számát.

Ha úgy gondolja meteoritot talált, kérem olvassa el ezt.