LL3.00 típusú kondrit - mindössze 4 db van belőle a világon !

Egy hazai, nagy tudományos jelentőségűnek ígérkező, szenzációs és ritka meteorit az NWA12692 LL3.00 kondrit

Talán sokak előtt ismert, hogy közel 25 éve foglalkozom meteoritokkal, meteoritikával, de az kevésbé, hogy tevőlegesen több mint, 17 db meteorit hivatalos klasszifikációs folyamatában vettem részt. Ezekből számos eljutott kutató intézetekbe, gyűjtőkhöz így talán az olvasóhoz is. A kőmeteoritok jelentős részét kitevő, kondritok és különösen az alacsony petrológiai osztályú 3-as kondritok mindig érdeklődésem középpontjában álltak. Ezek azok a normál vagy közönséges kondritok (H, L vagy LL típus a csökkenő fémtartalom szerint) melyek a legkisebb termális, kémiai, fizikai átalakuláson estek át, a szakma megfogalmazásában: anyaguk igen primitív állapotú. Ezek őrzik ugyanis relatíve változatlan formában a naprendszer eredeti, ősi anyagát, így igen fontosak a tudomány számára. A kondrit petrológiai osztályokat növekvő átmelegedési hőmérséklet szerint 3-től 7-ig sorolja be a modern meteoritika. A modellek szerint ezen meteoritok ősi anyaga eredetileg zónásan épült egymásra, legbelül a melegebb kintebb a hidegebb zónákkal. Ennek megfelelően az egyes osztályokhoz az ősi szülőégitest átmelegedését jelző hőmérsékleti tartományokat rendeltek, így a 3-asnál 0-200 C fok, 4-es 200-400 C fok egészen a 6, 7-es osztály több, mint 800-1200 C fokáig.

Ahogy fejlődött a meteoritika tudománya, úgy értettünk meg többet és többet belőlük és vezettük azt vissza az ősi naprendszer kialakulási viszonyaival foglalkozó csillagászati tudásunkba. A kutatások szerint a 3-as petrológiai osztályú kondritok ősi szülőégitestje csupán alig néhány száz C fokra tudott felmelegedni, de itt talán jobb szó az "kőzet átsülés". Ez igen különleges állapot, ugyanis ez csak a szenes kondritoknál fordul még elő, minden más meteorit anyaga ezekhez képest jelentősen átmelegedett, adott esetben megolvadt és az eredeti anyagösszetétel mára alig felismerhető vagy eltűnt. Később kiderült, hogy a 3-as osztály további alosztályokra bontható, ezért - az átalakulás szerint növekedő sorrendben - bevezették a 3.0, 3.1, 3.2 és 3.9 jelölésű alosztályokat. Az utóbbi tíz év friss kutatási eredményei szerint csupán néhány meteorit esetében, de léteznek további al-alosztályok is, melyeket a 3.00 és 3.05 szerint jelölnek. Ezek nagyon-nagyon kivételes példák és lényegében a most zajló kutatások tárgyai, továbbá a dolog unikális jellege miatt tudományos szempontból felbecsülhetetlenek, mint megerősítve láttam mindezt a márciusi houstoni LPSCI konferencia számos előadásában.

Nos a számokról kicsit bővebben. Jelenleg kb. 61000 db meteoritot tart nyílván a Meteoritical Bulletin (magyarul Meteoritikai közlöny, rövidítve MetBull), ebből normál kondrit (tehát H, L vagy LL) 52459 db amiből a 3-as petrológiai osztályt 3019 db meteorit képviseli. De! 3.0., 3.00 vagy 3.05 már csak 50 db van. Sőt! 3.00 (L vagy LL) már csak 5, azaz öt darab ismert, ez a teljes meteorit mennyiség csupán 8 százezrede, azaz valószínűtlenül kevés, majdnem a "nincs is" kategória.

Ennyi bevezető után nézzük a bejelentés részleteit.

Ez év tavaszán került a birtokomba egy 16 db önálló példányból álló érdekes kondrit meteorit csoport, összesen 373 gr, tehát a mennyiség nincs fél kg sem. Egy ismert marokkói külföldi gyűjtő/kereskedő ismerősöm ajánlotta fel megvételre, hogy neki már 2012 óta kallódik, nomádok találták Maliban és nemigen tud mit kezdeni vele, mert első kinézetre bár kondrumok látszódnak rajta, de amúgy meg nagyon mállott, olvadási kéreg sincs rajta, ráadásul szerinte csúnya is. De különben is rólam meg tudja, hogy oda vagyok az ilyen kondritokért hátha érdekel, jó lehet még vékonycsiszolatra. Annyit megjegyzett még, hogy valószínűleg 3-as osztályú, de még a 3.x alosztály is esélyes, ami nem biztos. Azért megjegyzem, hogy vétel előtt csupán néhány fénykép állt rendelkezésre a döntésemhez, meg az ismerősöm és köztem lévő 2000 km-es távolság jótékonyan elvesző homálya. Úgy döntöttem mégis megvásárolom tőle, de kb. úgy éreztem, mintha 19-re húznék lapot, ugyanis bármilyen típus lehet. Előttem lebegett korábbi egyik meteoritom esete, ami képek alapján 3-asnak nézett ki, aztán a részletes elemzés (klasszifikáció) 5-sre hozta ki, na ennyit a képről való döntésekhez, gondolhatnánk.

FedEx "gyorsszárnyú barátunk" hamar meghozta a csomagot - ilyet nem bízunk normál postára ... - és a türelmetlenség vágyától fűtve bontottam ki a csomagot. Bevallom ilyet még életemben nem láttam, pedig jó pár ezer meteorit biztosan megfordult kezemben! Szabad szemmel nézve tömötten, sűrűn látszódtak a kondrumok, de a mátrix (kitöltő anyagrész a kondrumok közt) alig-alig. Hát ez különös, gondoltam és alig vártam, hogy a meteorit vágógépem gyémánt pengéje alámerüljön a kondrumok bugyraiba. Még nedves volt a minta, de már nagyítóval láttam, hogy itt valami olyan van amire nem számítottam, korábban ugyanis volt alacsony petrológiai osztályú 3.2-es saját klasszifikálású kondritom, nem is egy (NWA10669, NWA11471). A vágási felületen ugyanis csak kondrumok és kondrumok sorakoztak tömötten, mintha tankönyvi ábrát látnék a tipikus kondritokról. Ennek fele sem tréfa gondoltam és már írtam is, makrós képeimet mellékelve Dr Carl Agee professzor ismerősömnek, a nagyon alacsony petrológiás kondritok egyik szaktekintélyének az Új-Mexikói Egyetemen. Gyorsan válaszolt: küldjem azonnal. "Húú ez jó jel!" sejlett fel bennem és lelki szemeim előtt rögtön megjelent néhány szám, egy 3-as és néhány 0.

Kapóra jött, hogy akkor készültem az említett houstoni LPSCI konferenciára, mint résztvevő/előadó és tudtam, hogy a professzor is épp akkor tart poszterelőadást mint én. A helyszínen örömmel találkozva az amúgy nagyon kedves, szerény és jó humorú kutatóval, egy üveg Tokaji Aszú társaságában átadtam neki a meteoritokból néhány példányt. 3-4 hét után immáron itthonról érdeklődtem az eredményekről, de türelemre intett (nem is értem, hogyan kérhetett ilyet... :-).  Végül az egyik éjjel épp polarizációs mikroszkóppal nézegettem egyik meteorit vékonycsiszolatomat, mikor egy rövid de lényegretörő üzenete várt, kb ennyi: 

"Zsolt  gratulálok 3.00!"

Első reakciómat nem írhatom le, mert nem nyomdába való..., de gondolható, hogy mit éreztem. Nekem akkor volt már egy 3.00 kondrit vékonycsiszolatom, amit magamnak készítettem és persze aranyárban vásároltam annak alapanyagát az amerikai tulajdonostól. De, hogy nekem, a kicsi ország kicsi meteorit gyűjtőjének egy 3.00 osztályú saját klasszifikálású meteoritom lehessen valaha, na az számomra a Lottó 5-s kategória maga.

Végül szépen kezdtek csordogálni a további mérési eredmények, LL3.00 lett a hivatalos típus, sokkoltsági fok: S3, mállottsági fok: W2 és a többi. Állítólag a mérések során az amerikai intézetben sokan csodájára jártak a mikroszondában lévő mintámnak. A következő napokban részletesen le kellett írnom a meteorit általam ismert történetét, saját méréseimet és minden lényeges adatot. Ez nem volt gond, mert én ezt amúgy is minden klasszifikációnal precízen dokumentálom. Ezután közösen összeállítottuk a Meteoritical Society "Nevezéktani Bizottságához" (rövidítve NomCom) benyújtandó kérelmet és várni, hogy azt elfogadják és leközli a Meteoritikai Közlöny, az említett MetBull. Ez végül 2019. augusztus 3.-n történt meg NWA 12692 néven.

Az NWA12692 LL3.00 meteorit hivatalos lapja a MetBull-ban itt található .

Ezzel ez az LL3.00 típusú meteorit lett az első Magyarországon, ami magyar szervezésben került klasszifikációra, magyar ember a tulajdonosa, itthon vannak a példányai és bónuszként ez 4. (!!!) ilyen a világon. Ilyenkor érzi azt az ember, hogy érdemes csinálnia, még ha kicsi az esély is az ilyesmire, de végül a tudomány, a gyűjtők is közös sikert könyvelhetnek el.

A meteoritok természetesen ideálisan száraz, légnedvességtől elzárt, professzionális és biztonságos körülmények között kerültek tárolásra. Az összes példányról tömegmérés, foto dokumentáció és részletes példány nyilvántartás készült.

Számos helyen elmondtam véleményemet, hogy számomra a meteorit elsősorban a tudományos kutatás tárgya, értékítéletemben utána következnek a közgyűjtemények és gyűjtők, bár utóbbiak sorrendje néha változik. Így ebből a meteoritból hazai és külföldi intézeteknek, egyetemeknek - térítésmentesen - szánok kutatási célú vékonycsiszolatokat, hiszen a 3.00 típus egyedisége és ritkasága, a belőle kinyerhető fontos információk miatt ma tudományos slágertéma. Ezenkívül előadások, szakcikkek várhatók a meteoritról a Magyar Meteoritikai Társaság szervezésében. Valószínűleg hallunk még a jövőben az NWA12692 LL3.00 kondritról.

A gyűjtőkre és a várható nagy nemzetközi érdeklődésre tekintettel, alkoholos hűtés mellett, nagy gondossággal 0,3 mm vastag steril gyémántpengével 4 db példányt megvágtam. Nem túl lényeges, de azért nem mellékes információ, hogy a nemzetközi meteoritpiacon az ilyen típus ára - kutatók és gyűjtők számára - manapság hihetetlenül magas és bár én ezt nem elsődlegesnek tartom, de nem csak a tudomány számára képvisel jelentős értéket. Számos külföldi kutatóintézet (Svájc, USA, Brazília, Oroszország) érdeklődött az elérhető, kutatható minták iránt hiszen alig vagy egyáltalán nem elérhető az ilyen típusú meteorit vizsgálati célokra.

A ritkaságszámba menő eset további tanulságokkal is szolgál, megpróbálom pár mondatban megvilágítani ennek lényegét. Akarva akaratlanul is de érzékelhető egy kimondatlan, látens ellentét a tudományos világ, múzeumok és a privát gyűjtők között. Arról van szó, hogy az említettek mindegyike saját birtokában szeretné tudni a lehető legtöbb meteoritot, ki-ki ilyen-olyan érdekektől vezérelve, sőt talán azt is mondhatnánk, hogy megértjük a különféle álláspontokat. A problémát, mint az élet számos területén a forráshiány okozza, azaz senkinek nincs végtelen mennyiségű pénze, hogy megvásárolja a megtalált összes példányt.

Az ellentét különösen a 2000-es évektől erősödött fel, ugyanis kb. innen datálódik az Észak-nyugat szaharai meteoritok megjelenése a világ meteoritpiacain, ráadásul ekkortól kezdett jelentősen bővülni a magán-metoritgyűjtők köre. Sok tonnás mennyiségben, változatos árakon, különféle típusú minták megvásárlása vált lehetővé a sivatagi nomádok, helyi meteorit kereskedők jóvoltából. Az anyag jó részét privát gyűjtők vásárolják meg, hiszen ők vannak a legtöbben, kevesebbet intézetek és múzeumok. Emiatt utóbbiak részéről néhányan negatív kritikát fogalmaztak meg a gyűjtőkkel szemben. Pedig a problémában benne van a megoldás, ha jól belegondolunk a gyűjtő elemi érdeke, hogy képzett szakember, dedikált meteoritlaborban részletesen megvizsgálja a példányait és azok a MetBull-ban közlésre kerüljenek. Ezzel ugyanis a tudomány és a gyűjtő is jól jár. Saját példámra visszagondolva, mi lett volna ezzel az LL3.00-s meteorittal, ha nem kínálja fel megvételre a marokkói kereskedő, ha nem látom meg benne a lehetőséget, ha nem szánok klasszifikációjára nem kevés összeget és nem küldöm tovább laborba? Valószínűleg elveszett volna a tudomány és a meteoritikai közösség szeme elől. Így tehát a gyűjtők, kutatók egymásra épülő, különös szimbiózisa jól vagy rosszul, de működteti a meteoritika ezen területét. Ráadásul a közgyűjteményeknek sem mindegy, hogy egy jól bevizsgált, tisztázott előéletű vagy éppen ismeretlen meteoritot vásárolnak, cserélnek vagy épp adományként kapnak meg a privátgyűjtőktől. Még annyi ide kívánkozik, hogy minden meteoritból amit a MetBull-ban közzé tettek, egy jól meghatározott tömegű mintát kell rendelkezésre bocsájtani egy ún. Meteorit-tár (Repository Home) számára, hogy a kutatók bármikor hozzáférjenek. Magyarországon ilyen pl. az ELKH CSFK Geokémiai Laborja, ahová az LL3.00 egy darabja is került.

A cikk a Természet Világa folyóirat 150. évf. 12. számában is megjelent és több előadás foglalkozott emellett a meteorittal.