Hatalmas rejtélyes robbanások a Föld légkörében

Hatalmas rejtélyes robbanások a Föld légkörében

A következőkben három olyan eseményről írok melynek nem tudjuk az eredetét, a negyediknél viszont megvan a fotó, kisfilm is a "légkörkarcoló" kisbolygóról.


Kína 1490

A kutatókat mai napig lázban tartja egy kevéssé ismert középkori kínai esemény, amelyet legkevesebb három korabeli feljegyzés is említ, idézem:

"1490 március vagy április havában az akkori Kína Ch'ingjang (Chi-ing-yang vagy Chíing-yang, egyszerűsített kínai: 庆阳; hagyományos kínai: 慶陽) körzetében, úgy estek a kövek az égből, mint az eső. A nagyobbak 4-5 catty vagy kati (斤, kb. 1,5 kg) a kisebbek 2-3 catty (kb. 1 kg), tömegűek voltak, a nagyobb libatojás mérettől a vizigesztenyéig. A kövek több mint 10.000 embert ütöttek agyon és a túlélők kimenekültek a városokból." - írja az egyik forrás.

A legmegbízhatóbb forrásnak a Ming dinasztia hivatalos történeti feljegyzéseit tekintik, itt azonban csak az esemény leírása szerepel de a halálos áldozatok száma már nem. Másik két, félhivatalosnak tekinthető írás viszont említi az áldozatok számát. Ez utóbbi közül az egyik forrás a kínai csillagászati égi események precíz leírását tartalmazó "Zhongguo gudai Tianxiang jilu zongji", azaz "Az ősi Kínából látszódott égi jelenségek gyűjteménye", itt a dátumot a harmadik holdhónapra teszik, ami akkor 1490. március 21. és április 19. közé esett. Shaanxi provincia hivatalos jelentései szintén megemlítik az eseményt, az áldozatok számával együtt.

Figyelembe kell vennünk, azt a tényt, hogy a császári Kína átlagemberének életében a "misztikum" mélyen beépült, gyakran kapcsolták össze bonyolult hiedelem világukkal valós eseményeket. Kína mindig is híres volt jól szervezett hivatal rendszeréről, a birodalmat precízen összetartó hivatalnokairól, akik szinte minden fontosat pontosan feljegyeztek. A rendelkezésre álló leírásokban tapasztalható hézagok és a kézzel fogható bizonyítékok hiánya 500 évvel az események után, ugyancsak megnehezíti a kutatók dolgát.

A későbbi, 1908-as Tunguz eseménnyel kapcsolatos felfokozott érdeklődés és az ezzel kapcsolatos modern planetológiai kutatások miatt ismét előtérbe került a rejtélyes kínai eset. Egyrészt azért, mert valóban nem zárható ki, hogy tényleges meteorzápor történt - bár akkor hol vannak a darabok? - másrészt pedig Dr. Kevin Yau, NASA JPL szerint logikusan vetül fel a Tunguz-eseménnyel való párhuzam, azaz talán itt is üstökösmag csapódhatott az atmoszférába és azt az emberek légköri robbanásként érzékelték? Az 1908-as és 1490-es jelenségek időben ugyan távol esnek de észrevehető, hogy a korabeli leírások Kínában szilárd anyagok égből való hullásáról és sérültekről értekeznek, míg ezt Szibériában nem találjuk.

Egy érdekes párhuzam egy üstökössel:

2007-ben csillagászok megállapították, hogy a januári Quadrantida meteorzápor szülőégitestje a C/1490 Y1 üstökös lehet. Ezt az üstököst 1490-ben fedezték fel kínai, japán és koreai csillagászok, ami azonban egy évszázaddal később felbomlott és ez okozza a Quadrantida záport. Az időzítés azonban eltér, a meteorzápor januárra esik, míg a Ch'ing-yang esemény 1490 március vagy áprilisában történt. Így a tényleges kapcsolat eléggé valószínűtlen.

Meteoritikai szempontból mindenesetre hatalmas eredmény lenne, ha valahonnan mégis előkerülnének valódi meteoritok arról a környékről és azok földi korát vagyis a hullás idejét, modern műszeres mérésekkel meg lehetne állapítani.


A Rupununi és a Curuca események

Mindannyiunk hallott már a híres 1908-as Tunguszka eseményről. A robbanás mintegy 2200 km2-en tarolta le a szibériai tundra erdejét, a fák gyufaszálként dőltek ki, a felszabaduló energia közel 10-20 megatonna TNT erejével egyenértékű volt. De az impaktor és annak darabjait azóta se találták meg, csupán áttételes bizonyítékaink és néhány faminta iridiumban feldúsult 1908-as évgyűrűje tanúskodik a pusztító becsapódásról. Tanulmányok, könyvek, TV műsorok szólnak a híres eseményről, expedíciók vezettek helyszínére, de még ma sincs elfogadott tudományos magyarázat a becsapódást okozó eseményre. A kutatók az üstökösmag becsapódást tartják leginkább elfogadhatónak a tények, mérési eredmények és a tudomány jelen állása szerint.

Kevesen tudják, hogy 1930-ban és 1935-ben is feljegyeztek hasonlóan megrázó eseményeket. Ezek voltak a címbeli Rupununi és a Curuca robbanások.


A Rupununi esemény - 1935 -"kozmikus" eredetű kataklizma az őserdő felett?

A szemtanúk feljegyzett leírásai szerint 1935 december 11.-én helyi idő szerint este 9 órakor, a dél-amerikai, akkor Brit Guyana őserdeje felett a Tunguz-eseményhez hasonló megmagyarázhatatlan eredetű robbanás történt. Az esetet több szemtanú látta, azonban az akkori korban csak nagyon lassan jutott el ennek híre a tudományos nagyközönséghez. Az első jelentés Serge A. Korfftól származik (Bartol Kutatási Alapítvány, Franklin Intézet, Delaware, USA), aki a helyszínen járt az esemény után pár hónappal. Ő volt az aki először vont párhuzamot a Tunguszkai eseménnyel és de ennek pusztító hatását még nagyobbank minősítette. Először tornádóra gondolt, de a szemtanúk leírásai miatt elvetette az ötletet. Végül az ő javaslatára kérték fel William H. Holdent, az Amerikai Természettudományi Múzeum Tery-Holden expedíciójának vezetőjét, hogy vizsgálja meg a területet. Holdenék egy csoportja 1937-ben eljutott az eseménytől nyugatra lévő közeli Marudi hegyre, ahonnan jól belátható a táj. Az elmondásuk alapján több km-es területen a fák tetejét mintegy 10 m magasságban valami levitte: De a terület pontosabb behatárolását megnehezítette a 2 éves új és megeredt hajtás. Az egyik legkomolyabb leírás a helyszínen élő skót aranybányásztól Godfrey Davidsontól származik. Visszaemlékezése szerint valamilyen robbanás erős hangjára és a konyhában összecsörrenő edényekre ébredt, sőt világító meteorszerű nyomot látott az égen pár másodperccel a robbanás után. Az úriember járt a helyszínen, ahol az elpusztult és valami által megnyomott és megdőlt fák által határolt terület nagyságát 8-16 km-es méretűre becsülte. Egy másik szemtanú, bizonyos Art Williams repülőgép-üzemeltető a magasból látta a mintegy 32 km hosszúságban elnyúlt ellipszis alakú, letarolt dzsungelt. Az ő állítása szerint olyan volt a terület, mintha egy lövedékszerű tárgy 45 fokos szögben hatolt volna be a dzsungelbe. Más szemtanúk szintén látták az égen repülő test fényét és hallották magát a robbanást sőt elektrofónikus hangokat is. Holden szerint egyesek világító felhőket is láttak, ami szintén jól összecseng a Tunguz-esemény ilyen jellegű megfigyeléseivel. Későbbi expedíciókról, további hiteles feljegyzésekről nem tudunk. Az események fő forrása, még ma is a "The Sky", az ismert amerikai csillagászati magazin a "Sky&Telescope" előfutárának, 1939 szeptemberi száma.

Mai napig nem világos azonban, hogy mi és hogyan okozta a kataklizmikus eseményt. A szemtanúk elmondásairól, a Holden-féle expedíció által látottakról viszont nem tekinthetünk el. Valami történt ott 1935-ben! De helyszíni részletes vizsgálatok sajnos azóta sem történtek, így a trópusi klíma, az őserdő és az idő pedig azóta is azon dolgozik, hogy az esetleg fellelhető bizonyítékok a feledés homályába merüljenek.

A Korff által megadott terület középpontjának GoogleMaps térképe ( 02°10'N 59°10'W ) balra a Guyana-i Marudi-hegység, középen egy ismeretlen mélyedés található (ma esetleg bánya?)


 A Curuca robbanás - "az indiánok mit láthattak a brazil őserdőben 1930-ban?"

Ez az esemény 1995-ig kevés figyelmet kapott, amikor is a brit csillagász M.E. Bailey a Vatikáni Könyvtár archivumában kutakodva egy 1931-es L'Osservatore Romano érdekes hírét találta meg. Szereplője egy ferences szerzetes Fedele d'Alviano volt. Aki levélében arról számolt be, hogy 1930 augusztus 13-án reggel 8 órakor, a Peru-i, Brazil, Curuca folyó feletti égen valami hatalmas fénnyel és hanggal felrobbant. A szerzetes az esemény után 5 nappal eljutott a helyszínre, ahol ijedt őslakosokat talált, akik megerősítették a kataklizmikus eseményt és elmondták, hogy a Nap vérvörösben izzott a robbanás előtt. Ezt a jelentést használta fel címlapsztoriként a londoni The Daily Herald 1931 március 6.-i száma. Ez azért fontos, mert ezt látta meg végül Kulik, a Tunguszkai expedíciók szervezője és kapcsolta össze azt a szibériában 1908-ban történt hasonló esettel.

Bailey később az eseményről cikket írt, amit a brazil asztrofizikus Ramiro de la Reza felhasznált és Landsat műholdképek alapján, Argemirótól dél-keletre 1997-ben egy lehetséges asztroblémát (becsapódás által okozott földfelszín sérülés) talált 1 km átmérővel. Nem meglepő módon a brazil kormány semmiféle expedíció finanszírozását nem támogatta, így végül csillagászunk az Ausztrál ABC Television és a Rede Globo TV társfinanszírozásával eljutott a helyszínre, ahol valóban találtak egy becsapódási kráterre hasonlító asztroblémát. A vizsgálatok azonban sem meteoritikus anyagot, sem a becsapódás által sokkolódott földi ásványokat nem találtak. Érdekes, hogy sikerült felkutatni egy szemtanút aki 1930-ban látta magát az eseményt és elmondta, hogy a bolida kb északi irányból jött, ami kb megegyezik a Perseidák meteorraj beérkezési irányával, ami csupán az augusztus 13.-i időpont miatt merült fel. A szemtanú visszaemlékezésével azonban vigyázni kell, hiszen 70 év telt el azóta. Később előkerült a La Paz-i San Calixto földrengéskutató intézet korabeli adatsora, amikből a kráter kozmikus becsapódásos eredete magyarázhatónak tűnt. Ugyanakkor egy másik mexikói kutatócsoport ezt az eredetet elvetette.

Egy braziliai meteoritos barátommal beszélgetvén megemlítette, hogy jó ismerőse de la Reza doktornak, aki szerint a mai napig nem került elő komolyabb bizonyíték a becsapódásos elméletre. Sajnos az asztrobléma valódi méreteit nem tudják pontosan, mert az elburjánzó növényzet takarhatja azt, talán légi felderítéses módszerrel előbbre lehet lépni.

Egy másik csillagász Roberto Gorelli szerint a beérkező test 1000-25000 tonna tömegű lehetett, a felszabaduló energia pedig 100kT, amivel a Curuca a második legnagyobb ismert energiájú becsapódás a Tunguz-esemény után.

A Curuca-esemény helyszíne Peru, Brazilia határán és a feltételezett asztrobléma a braziliai Argemírótól D-re

 Lásd még:

- Braziliai megerősített (valódi) impakt kráterek:

- A földi becsapódási kráterek katalógusa (megerősítettől a lehetségesig)

- A Grand Teton esemény 1972 augusztus 10, USA (légkörsúroló kisbolygó filmen!)

   

Az 1972-es Grand Teton esemény - "a légkörkarcoló kisbolygó"

A modern történelem egyik legjobban dokumentált eseménye 1972. augusztus 10.-én 20:22UT-kor történt az Egyesült Államokbeli, Grand Teton Nemzeti Parkban (Utah) több száz ott nyaraló szeme láttára. Földünk atmoszférájába rendkívül lapos szögben, kb. 57 km magasan egy kisbolygó vagy üstökös töredék érkezett, mintegy 15 km/s-os sebességgel és hagyta el azt a kanadai, Alberta felett. A 100 másodper hosszú jelenséget filmes kézi kamerával és fotókon több szemtanú is megörökítette. Az akkori újságok, TV hírek tele voltak a félelmet keltő és ritka találkozással.

A fényes meteor lassan haladt az égbolton, fénylő, fehér csóvát hagyva maga után, montanai megfigyelők két hangrobbanásról is beszámoltak, a meteor füstnyoma percekig látszott.

Később kiderült, hogy katonai megfigyelő rendszerek, radarok is rögzítették az eseményt, majd ezek jó minőségű adatai alapján újraszámították a pályaadatokat. Dr. Zdeněk Ceplecha, cseh csillagász számításai alapján ma azt valószínűsítjük, hogy Földünk pályáját egy 2-10 m-es Apolló kisbolygó-csoportba tartozó test keresztezte lapos szögben, ami ezáltal a vízen kacsázó kavicshoz hasonlóan, szinte lepattant a légkörről: A test sebessége az atmoszférán való áthaladásakor 800 m/s sebességgel míg pályamenti dőlésszöge 15°-ról 7°-ra csökkent, de túlélte az áthaladást és folytatta naprendszerbeli útját. További elemzések szerint a módosult pályájú égitest 1997 augusztusában ismét Földközelbe került, de ekkor már nem okozott ilyen "légkörkarcoló"eseményt. Érdekesség, hogy az időközben US19720810 nevet kapó meteoroid Arthur C. Clarke, 1993-as Isten pörölye című könyvének előszavában említésre kerül.

Az US19720810 számú meteorid útja egy 1972-es fotónAz US19720810 számú meteorid útja egy 1972-es fotón            A meteor útjának vetülete a be és kilépési végpontokkal
A meteor útjának vetülete a be és kilépési végpontokkal