A Orgueil meteorit csalás - egy XIX. századi hoax

Az Orgueil szenes kondrit féle csalás - avagy Földön kívüli élet egy meteoritban?

1864. május 14-én meteorzápor hullott Dél-Franciaországban, Peillerot város közelében. A szenes kondrit típusú meteoritok az "Orgueil" nevet kapták. A mintákat a helyiek elküldték a montaubani Természettudományi Múzeumba és Európa más múzeumaiba, csak kettőt tartottak meg üvegedényben lezárva. A meteoritok egyikét csak az 1960-as évek elején vizsgálta meg Bart Nagy amerikai geokémikus, aki életnyomokra emlékeztető, fura mikroszkopikus mintázatokat fedezett föl bennük. Eredményeit a Nature magazinban publikálta és ezzel kezdetét vette a napjainkig is tartó vita: tartalmaz-e bármely meteorit fosszilis eredetű mikroszkópos életnyomot.

Nagy munkája más kutatókat is arra ösztönzött, hogy megvizsgálják a meteoritokat. 1962-ben egy chicagói kutatócsoport kért engedélyt a montaubani minták megvizsgálására. Meg is kapták az üvegbe zárt meteoritot (a másik éppen Nagy laboratóriumában volt). Izgatottan bontották fel az üveget és láttak neki a vizsgálatoknak. A felfedezés azonban sokkolta őket. A meteorit nem tartalmazott semmilyen mikrofosszíliát, viszont találtak benne mélyen beágyazódott növényi maradványokat, egész magokat és szenet. A kutatók rögtön arra gyanakodtak, hogy a meteoritnak a növény és széntörmeléket tartalmazó része nem a meteorit eredeti alkotója, hanem valahogy hozzákapcsolódott ahhoz, de a röntgenvizsgálat kizárta ezt a gyanút, bár a növényi részek kétségtelenül beleágyazódtak a meteorit saját anyagába. Csupán három lehetőség adódott. A törmelék földön kívüli növényből származik; a darabkák véletlenül ágyazódtak be a meteoritba; illetve valaki szándékosan helyezte el a törmeléket egy előre megfontolt csalás részeként.

Hamarosan kiderült, hogy a növényi magok egy Dél-Franciaországban honos szittyó nevű növény magjai, azaz szó nincs földön kívüli élőlényekről. Azután azt gondolták, hogy a növény valahogy belenőtt a meteoritba, de ez nem magyarázta meg a szén jelenlétét. Végül csak az emberi beavatkozás maradt az egyetlen lehetőség, hogy a szén és a növény egyszerre a meteoritba kerüljön.

Az Orgueil vízzel érintkezve rendkívül puhává, agyagszerűvé válik. Így a kutatók feltételezték, hogy ha valaki megnedvesítette a kőzetet, könnyen beletehette a maradványokat, amelyek ott is maradtak, amikor a meteorit kiszáradva újra megszilárdult. Az egyetlen probléma az volt, hogy a meteorit felszínén látszólag ott volt az a kőzetüvegszerű olvadási réteg, amely az atmoszférán való áthaladáskor a hő miatt keletkezik. Alaposabb vizsgálattal azonban kiderült, hogy ez valójában valamiféle megszáradt ragasztóréteg.

De miért fáradozott vajon valaki ezzel 1864-ben? Valószínűleg néhány korabeli tudós eszelhette ki a csalást és ráadásul Louis Pasteur akkoriban cáfolta meg az élet spontán keletkezésének elvét. Lehet, hogy valakik így akarták megtréfálni a nagynevű Akadémiát, de tervüket meghiúsította, hogy az összegyűjtésük idején senki sem vizsgálta meg alaposan a meteoritokat.

Az Orgueil a CI tipusú szenes kondritok egyik nevezetes tagja, CI1 típusú (mindössze 9 db ilyen meteorit létezik!). A csoport névadója Tanzánia Mbosi tartományában hullott Ivuna meteorit. Az Mbosi másról is híres, itt találták meg 1930-ban a világ 10 legnagyobb tömegű hullásának egyikét a 16 tonnás Mbosi vasmeteoritot (iron-ungr.).

A CI kondritok rendkívül törékeny, porózus összetételű mállékony kondritok, ez a magyarázata, hogy főleg kisebb töredékeket fedeztek fel belőlük eddig.. Bár kondritok, mégis szabad szemmel nem látunk bennük kondrumokat (kivétel Tagis Lake). Összetételüket tekintve: 17-22 tömeg% H2O-t tartalmaznak, olivin, clino és ortho-piroxénekkel társulva. Szenes elegyrészeik főként grafitból, gyémántból, aminosavakból és policiklikus aromás szénhidrogénekből állnak. Magnetit, troilit, pentlandit, cubanit, stb szintén előfordul bennük. Nagyon ritka meteorit típusnak számítanak.

Az Orgueil szenes kondrit a Meteoritical Bulletin-ben:

Forrás: metbull, hoaxes.org, origo.hu, Hutchison:Meteorites