A 33 éves Nagy Leonida Meteor zápor - Horvátország, 1999.11.18.

Időpont:

1999. november 17-18. Helyszín: Horvátország, valahol a Sibenik-i adriai tengerparton 

Az expedició története:

Történetünk 1999 tavaszán kezdődött Baján, egy tavaszi CCD-s találkozón. A tiszta égboltra várva ábrándoztunk, hogy néhányan megfigyelő expedíciót terveznénk a HÍRES 33 éves periódusú Nagy Leonida Kitörés megfigyelésére Tunéziába. Nyár volt már amikor is kiderült, hogy a magas utazási költségek miatt bizony szerényebb lesz a mi kis megfigyelőtúránk.

Így került néhány mindenre elszánt amatőr-csillagász, a kékestetői meteorológia obszervatóriumába 1999 november 16-án este. A Mátra alján még csodálatos ég fogadott minket, éjfélre azonban 17 cm hó esett és az időjárás előrejelzés is sűrű havazást ígért a következő napokra. Minden jel arra mutatott tehát, hogy nem láthatjuk a Leonidák várva várt nagy kitörését - legalábbis a Mátrából semmiképp. Reggel elhatároztuk, hogy elautózunk az OMSZ budapesti központjába és ott tájékozódunk tovább. A meteorológusok mindent megtettek, hogy megfelelő és aktuális műholdképeket, előrejelzéseket, felhőtakartsági számítógépes futtatásokat és minden elképzelhető szaktanácsot adjanak nekünk. A prognózis azonban egyértelmű és egyben tragikus volt, nem volt ugyanis olyan hely Európában ahol a Budapesttől számított 400-600 km sugarú körön belül kiderült volna az éjszakai-hajnali maximumra.

Ezen letargikus hangulatban búslakodva nézegettem az OMSZ egyik műholdas számítógépét és észrevettem két olyan helyet a műholdképeken ahol a felhőzet vagy nem mozdult vagy nem mozgott irányába jelentős sebességgel újabb felhősáv. Az egyik ilyen az olasz Pisa tengerpartja, a másik az adriai Split környéke volt. Nosza gondoltam, talán indulhatnánk is, de a meterológusok még lefuttatnak /külön a mi kérésünkre/ egy estére várható előrejelzést, természetesen totális felhőzetet jósoltak. Sebaj egy igazi amatőrnek ez meg sem kottyan...

Így hát Körössy Árpád miskolci amatőr társammal ketten gyorsan készülődni kezdtünk, hiszen már délután egy óra volt. Mialatt a többiek részvét pillantásokkal illettek minket /hátha nem látnak többé az életveszélyes utak, havazás, készülődő hóvihar, útviszonyok stb. miatt/ Kővágó Gábor budapesti amatőr barátunk csatlakozott még hozzánk, Gáborral ezzel egy hosszúra nyúló meteoros/meteoritos jóbarátság vette kezdetét. Megbeszéltük az itthon maradókkal, hogy Udine olasz városnál, még utolsó telefont megeresztünk az OMSZ központban ülő Papp Pista barátunknak, hogy Pista akkor most: " adria vagy az olasz riviera?". Ugyanis 16 órakor jön le a műholdról az utolsó még vizuálisan látható műholdkép mely az említett célterületeket mutatja és délután négy ötkor kb. már valahol az osztrák vagy olasz autópályákon lehetünk. A szakadó havazásban Székesfehérvárnál utoljára aznap még láttuk Napot kb. 5 sec-re, azután szüntelenül csak hó és hó kísért minket utunk során, majdnem végig.

A magyar határnál immáron sötétségben kaptuk a hírt, hogy még egy magyar csapat is útra kelt Teplicky Pista, Sárneczky Krisztián, Rózsika, Kereszturi Ákos kooprodukcióban. Ők a horvát Zadar városa felé igyekeztek. Kb. Graz magasságában beszéltünk a budapesti meteorológiával, akik szerint Pisa város beborult és a horvát adria talán még tarja magát a délelőttihez képest. Sőt Fűrész Gábor barátunk, aki tudta nélkül az utazás kulcsfigurájává vált, jelentette, hogy van valaki, aki az ő ismerősének az ismerőse és az adriai Split és Sibenik városok közötti tengerparton áll és látja, hogy tiszta az ég. "Atyaég" gondoltuk ! Ez jó hír !

Egy erős bal kanyarral tehát, hamar Szlovéniában találtuk magunkat. A szakadó havazásban, az autópályán, csillagászatilag is jelentős sebességgel tartottunk uticélunk az említett valaki által megfigyelt adriai partszakasz irányába. A szlovén-horvát határon azonban azt hittük itt a vége, történt ugyanis, hogy a több irányba is dőlő tükörjég emelkedőn, több tucat autó várta az időjárás jobbra fordulását, természetesen az árokban. A mi hátsókerekes BMW-nk, amely eddig hozta a formáját, most azonban nem nagyon akceptálta az említetteket. Sebaj van hóláncunk gondoltuk, azaz hogy csak majdnem, mert a fele otthon a garázsban maradt, így hát a két láncból egyet szerkesztve, csak a jobb hátsó kerékre jutott. De legalább haladtunk a havazásban, igaz csak 30-40-el, helyenként 10-el. Ezzel a félelmetes tempóval értük el Zágráb környékét, ahol tökéletesen letisztított autópálya fogadott minket, ezért hát hólánc le, gázpedál és bizt. öv be és abban a pillanatban egy rendőr le is inttett minket. Hogy az a... ! Rendőrünk látva, hogy valószinűleg a Leonidákra éhes, nem egészen teljesen felnőtt, kissé furán néző magyar amatőr-csillagászokkal van dolga, tovább engedett minket. Közben a kriminális időjárás miatt a Tepiék telefonáltak, hogy ők inkább visszafordulnak. A horvát hegyeken az a kevés 3-400 km már semmiségnek tünt, a maguk néhol egynyomú, szabványosan jeges, havas utjaikkal. A tengerhez kb. 70-100 km-re lehettünk, amikor is szemmel láthatóan megváltozott az időjárás, először csak szűnőben volt a havazás, aztán havas eső jött, majd eső végül már csak a felhők jelentettek jelentős gondot a probléma megoldására nézve.

Sibenik tengerpartjan 1999.11.18.-án reggel
Sibenik tengerpartjan 1999.11.18.

1999 november 18.-án 00:07-kor (minden adat KözEi-ben) láttuk meg a felszakadozó felhőzeten keresztül a Jupitert, később pedig egyre több csillagképet azonosítottunk a felhőlyukakban, egy gyors Leonida-teszt megállás alkalmával két kb. 0-s rajtagot láttunk az óriásbolygó mellett, örömmel látván, hogy nemcsak mi hanem ők is megérkeztek. Még egy utolsó tengerparti szilva nagyságú jegekből álló jégverés próbált minket a tengerpart előtt sikertelenül megállítani minket, amikor is kb. hajnal egy órakor 1100 km megtétele után, megérkeztünk a Sibenik melletti Pirovac Magyar Expediciós Leonida Megfigyelőhelyre közvetlenül az adriai tengerpartra.

A felhő takartság 30 %-os volt, a hmg +6.2 mg, hőmérséklet 12 C fok, a szél orkán erejű változó irányú, hol a tenger felől, hol északról fújt vagyis a bora...

A szerző és Kővágó Gábor nézik a meteorokat

Gyorsan kipakoltunk 4 fényképezőgépet, melyből kettő nagylátószögű objektívvel máris kiéhezve várta a Leonidákat. Egy videokamera is rongálta az eget. Mi pedig nagy csodálkozásba, regisztrálásba és harsány "ott" vagy "ott is egy" illetve "aztaaa" tengerparti öröm kinyilvánitásba kezdtünk. Közben természetesen az otthon maradt amatőrtársainknak is leadtuk az infót, hogy szerencsésen megérkeztünk és hogy milyen is a kitörés látványa.

A jelenség kezdetben egy Persedia maximumra hasonlított, majd ahogy közeledett a 2 óra egyre inkább felerősödött. Volt olyan negyedóra, hogy kb. 300 db meteort láttunk. A 2:08-2:15 közötti időszakban, többször meg kellett szakítani az állókamerás expozíciót, mert a gép által rögzített területen olyan meteor jövés menés volt, hogy féltünk a filmbeégéstől. Az említett időszakban a méréseinken alapuló eredmények alapján Kővágó Gábor 4500-s ZHR-t számított, ami ugye másodpercenként egy meteort jelent. Az ezt megelőző fél órában 4000-es volt a ZHR. A 2:08 és 2:15 között háromszor láttunk olyan kb. egy tized sec-ig tartó "fröccsenést", amikor az észlelő látómezejében egyszerre látszott 5-6 db meteor. Azaz ilyenkor az égbolt egyéb részeire tekintve ugyanennyit számoltunk össze egy látómezőben. Nyílván földünket ekkor érhette el egy sűrűbb anyagcsomó és produkált ezáltal szuper kitörést a maximum alatt. A kitörés azonban, amilyen gyorsan jött olyan gyorsan elmúlt, csupán néhány tízpercig volt egyértelműen megkülönböztethető a megnövekedett meteor gyakoriság.

Vörös színű leonida tűzgömb
Egy halványabb leonida

Érdekes, hogy az 1998-as tűzgömbökkel teli kitöréshez viszonyítva itt minden tizedik meteor volt tűzgömb. Igazán fényeset pedig nem is láttunk, néhány Vénusz fényességű, színestől eltekintve. Hajnal felé haladva egyre jobban beborult és eleredt az eső, igaz csak néhány percre, de azért az autóban parancsolt minket. Ahogy elállt rögtön észlelni kezdtünk. Ezt az eső általi iteratív folyamatot még néhányszor eljátszottuk, bár már ekkor egyre kevesebb Leonidát láttunk és a filmet rongáló villámok száma is megnövekedett. Így köszöntött ránk a felhős adriai reggel, amikor is megcsodálhattuk a még mindig üde, mediterrán tengerpartot és tájat. Rövid pihenés után indultunk vissza és mintha az időjárás is kiadta volna a méregfogát kb. este tíz óra tájban szuper ég köszöntött minket akkori lakóhelyemen,  Miskolcon. Még kifeküdtem Leonidázni, de azon kaptam magamat, hogy milyen jól szunyókálok a novemberi éjszakában a laticellen, így hát inkább befejezettnek nyílvánítottam az Első Magyar Leonida Expedíció terepi szakaszát. A másnap reggel hamar a városi /megbízhatóbbnak számító/ egyik fotólabornál talált.

Több meteor egy képen, Sibenik 1999.11.18.

Kb. 33 évnek éreztem azt az egy órát amíg a filmet hívták és nagyították. Végül is kiderült, hogy az általam készített 120 kockából az egyik Zenit 40-et nem óhajott exponálni. De a maradék felvételeken így is sikerült 23 db Leonidát megörökíteni / igaz abból kettő Taurida lett utóbb/. Van olyan kép melyen egyszerre öt látszik. Van olyan másik amelyen 4 látszik a Leo feje mellett, ezáltal könnyen meghatározható a radiáns. Az általam legszebbnek minősített felvételen azonban egy gyönyörű kb. -4 mg-ós piros tűzgömb húz el az adriai táj felett. A Kővágó Gábor által kezelt fényképezőgép diára dolgozott, neki 17-18 meteort sikerült megörökíteni, köztük jópár tűzgömböt, nyommal egyetemben. A video sajnos csak a hangot rögzítette, a 0.03 lux azonban kevés volt a gyönyörű, de inkább gyors és halvány, nagyszámú meteor megörökítéséhez. Eredményeinket eljuttattuk a nemzetközi megfigyelő központokba, amire nagy szükség is volt, hiszen Európából inkább csak a spanyol félsziget déli része bánt bőkezűen a jelenséget megfigyelni kívánókkal.

Végezetül szeretnénk köszönetet mondani azoknak akik segítettek minket uticélunk elérésében: Papp István, Tepliczky István, Fűrész Gábor, Kiss László, OMSZ meteorológusai, magyar amatőrcsillagászok.

Az expedíció résztvevői: 

  • Kereszty Zsolt
  • Kőrössy Árpád+
  • Kővágó Gábor